Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Molnár—Juhász: Tervezési és építési hiányosságok 363 mindenütt beváltak. A zsiliptábla vízzárásával kapcsolatos hibára azért mutatunk rá, hogy a jövőben tervezendő zsiliptábláknál a vízzárás tervezésére nagyobb figyelmet kell fordítani. Л megépített hidaknál mindenhol hiányosság, hogy sehol sem terveztek és így nem építettek lejáró lépcsőket. Ennek következtében a hídfőnél a rézsűt a le- és felközlekedők letapossák. A lejáró lépcső elhagyása a beruházásnál kisebb megtakarítást kétségtelenül jelent, ez azonban az egész beruházáshoz képest nem jelentős és a lépcső elhagyása nem helyeselhető. Általában megoldatlan a zsilipek aknáinak a lefedése. Olyan zsilipeknél, amelyek csatornaőrház közelében épültek és állandóan ellenőrizhetők, az aknák lefedése vasbetongerendákkal jól biztosítható. Olyan zsilipeknél azonban, amelyek a csatorna őrszemélyzet lakóhelyétől távolabb fekszenek, feltétlenül gondoskodni kell a lefedő gerendáknak, vagy a lezáró elemeknek a rögzítéséi öl, nehogy azokat illetéktelenek á helyükről elmozdíthassák. Több helyen láttuk, hogy az akna lefedő gerendákat a helyükről elmozgatták, egy részüket az akna mellé dobálva eltörték, más részüket az aknába dobták. Л К —Ili csatorna őre a hortobágyi összekötő csatorna fenékkiürítő aknájánál vashuzallal kötözte le a részben megmaradt betongerendákat. Helyesebb, ha a rögzítést megtervezzük és megépítéserői gondoskodunk. Л'ел) megoldott a halastavak barátzsilipjeihez való hozzá járás. A szokásos megoldás hagyományokon alapul ugyan, balesetvédelmi szempontból azonban erősen kifogásolható. Az utóbbi években épített barátzsilipeknél alkalmazott korlátnélküli megoldás különösen esős, sáros időben a kezelő személyzetre nem mondható veszélytelennek. Tudomásunk szerint a barátzsilipek kezelésénél, az ismertetett kezelőhíd alkalmazásának ellenére a múltban baleset nem fordult elő és olyan igény, hogy a kezelőhidakat és az aknákat korláttal vegyük körül nem volt, mégis helyes volna, ha a tervezők a jövőben a munkavédelmi berendezésekről a barátzsilipeknél is gondoskodnának. A hortobágyi Fényes-tó fenékkiürítő zsilipjének az elhelgezése helytelen. A zsilip a halastó vizeit az Árkus főcsatorna folyási irányával szembevezeti. Az elhelyezés két szempontból is kifogásolható. A műtárgyat feleslegesen hosszúra kellett építeni. A csatornába benyúló csőfej sarkantyúként működik és az Árkus főcsatorna bal partján kimosást okoz (8. ábra). Kitűzési hiba, amelyik kellő ellenőrzés esetén nem fordulhat elő. в. Halastavak rézsűvédelme Halastavaknál nagy gondot okoz a halastavak töltésének a fenntartása. Ezért a halastavak tervezésénél és építésénél elsőrangú követelmény, a rézsűvédelem gondos megtervezése és megépítése, nemkülönben a töltések előtti nádsáv kialakítása. A gondos tervezésre és kivitelezésre példaként hozzuk fel a hajdúszoboszlói halászati termelőszövetkezet 1960-ban épült 120 kh-s halastavát. Addig, amíg a halastavaknál az első években a töltésrézsű kisebb-nagyobb megrongálódása mindenütt megtalálható, ennél a halastónál a gondosan épített rézsűvédelem következtében, már az üzembehelyezés évében is könnyen védekeztek a hullámverés ellen. A töltések előtt a gondosan telepített nádsáv szépen megeredt és a rézsű védelme előreláthatólag a jövőben sem okoz gondot a termelőszövetkezet dolgozóinak. Megemlítjük azt is, hogy ennél a halastónál a tavat csak a második üzemévben töltik fel a tervezett üzem-vízszintre. Ezzel is elősegítik a nádsáv megerősödését és biztosítják a töltés megülepedését. 8. ábra. Fényes-tói fenékkiürítő