Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - V. Szakváry Jenő: A borsodi vízellátási rendszer

A Borsodi Vízellátás rendszere 329 sát végezte el, mégpedig a 40—60 m-es, valamint a 120—140 m-es rétegekét. A feltárás és lemélyített 4 db kút tartós vízadóképességének kiértékelése alapján — a feltárt területen — kb 850 m

3/nap (vas- és mangán) vízkezelést igénylő víz biztosítható csak reálisan, így a jelentős költséget igénylő vízműtelep építése Ózd szempontjából nem látszott gazdaságosnak. További területek feltárása itt nem indult meg, de komolyabb vízmennyiség előteremtése kétségesnek látszik. d) Rudabányakörnyéki vízfeltárások Szendrői (Winer-táró) vízfeltárás. A Rudabányai Ércdúsító vízellátása érdekében végrehajtott 1950. évi vízfeltárás során 1200 l/perc kitermelhető vízmennyiség mutatkozott. A felhagyott bányatáróra mélyített próbafúrásokból sajnos csak 900 m

3/nap vízmennyiség kitermelése látszott reálisnak. A későbbi és ugyancsak 1955-ben a Magyar Állami Földtani Intézet által készített szakvélemény szerint a víz ivásra — opalizálása, magas nitrát- és ammónia tartalma miatt — nem alkalmas. A lemélyített 2 db 150 m-es fúrásból ezt követően csak ipari vizet termeltek ki, azonban ennek mennyisége is állandóan csökkent, minősége pedig romlott, így 1959-ben a víz már jelentős vasat is tartalmazott (nyilván a bányában hagyott csillék, sinek, egyéb vasalkatrészek oldódása következtében), a vízmennyiség a valószínű további táróomlások miatt 200 m

3/nap alá süllyedt. Ormos-Szuhavölgyí vízfeltárások, Teresztenyeí, Égerszögi források. Rudabánya és környékének Kazincbarcika térségéből történő kielégítése és így gyakorlatilag az A. f. 134 m-es szintről A. f. 260—300 m-es szintre a kétszeri vízátemelés természetszerűleg felvetheti azt a gondolatot, hogy miért nem célszerűbb a Borsodi Regionális Vízmű rendszerét északról táplálni. A fenti gondolat helyes, azonban a végrehajtott alábbi vízfeltárások értékelése alapján ezt a lehetőséget el kellett vetni. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1953-ban megvizsgálta Felsőkelecsény és Felsőnyárád közötti területet, elsősorban Rudabánya vízellátása érdekében. Szakvéleménye a Kis-patak völgyének Felsőkelecsény és Felsőnyárád közötti szakaszán várható vízbeszerzéseket értékeli. Ennek alapján megállapítható, hogy Felsőkelecsény fölött és alatt a völgyben összefüggő és jelentősebb vízmennyiséget biztosító vízadóréteg nincs, és a Szakáihegy oldalában az 1. sz. fúrással feltárt 3,1 m vastag vízadóréteg nem megfelelő, mivel ak = 2,29 X

10-2 cm/s és a Q = 0,526 lit/s. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1953-ban készített szakvéleménye három terület előzetes feltárásának kiértékelésével foglalkozik : Ormosvölgyben, Ormosbánya és Rudabánya között végrehajtott három fúrás adatai a következők: 1. sz. fúrás 2. sz. fúrás 3. sz. fúrás nyugalmi vízszint —3,5 m — 2,7 m — 1,83 m depresszió 15 l/percnél 24 l/percnél 12 l/percnél 2,3 m 1,6 m 3,7 m 30 l/percnél 2,5 m A vízadórétegek általában 5,4—6,8 m közötti mélységben települtek. Ezen a területen egyébként a bányászat a mélységbeli vizeket kitermeli és a vízszín általános süllyedése folyamatosan végbemegy.