Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - III. Starosolszky Ödön: A hullámzás hidraulikája

A hullámzás hidraulikája 297 A 4. ábrán gFlu

2 < 10

4. rövid meghajtási hosszakra és nagy szélsebességekre vonatkozó összefüggést közlünk Bretschneider [2] nyomán. 4. ábra. Rövid meghajtási hossz és nagy szélsebességek következtében előálló hullámzás jellemzői Bretschneider nyomán Bilil i Kennwerte des infolge kurzer Antriebslänge und grosser Windgeschwindigkeiten entstehenden Wellenganges

, nach Bretschneider 3. Kitérések az elméleti hullámtól A tisztán elméleti hullámgörbétől, amelyet az (1) és (3) egyenlet jelképez, a hullám alakja eltér. Az első eltérés az, hogy a hullám tarajosodik és a hullám nem nyugalmi vízszint körül ingadozik, hanem a nyugalmi vízszint feletti (tehát a méretezésnél igen lényeges) hullámmagasság-rész nagyobb is lehet, mint a teljes hullámmagasság fele. A határérték a magányos hullám elméletéből vezethető le, melynél a hullám teljes magassága a nyugalmi vízszínre fut rá (igen sekély víznél ehhez állunk közel). Az ő. ábrán Bretschneider alapján a vízmélység és periódus négyzetének hányadosa, továbbá a hullámmagasság és periódus négyzet hányadosa függvényében adjuk meg a nyugalmi vízszint feletti hullámkorona magasság és a teljes hullámmagasság viszonyszámát. Az előzőek szerint számított II hullámmagasság ismeretében a viszonyszámból a nyugalmi vízszín feletti koronamagasság szorzásával számítható. A hullámhossz a hullámalak torzulása, a haladás felőli ág, a hullámhegy meredekebb volta miatt szintén eltér az Airy-féle elmélettel számítottól. Az