Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

.286 Szesztay Károly lefolyást hozzuk kapcsolatba a téli vízkészlet felhalmozódást befolyásoló tényezőkkel. Ezzel az elvi módosítással kezdte meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1956-ban néhány vízgyűjtőterületre a feldolgozást. Az első hazai segédleteket az itt vázolt eljárás továbbfejlesztésével Zsüffa István mérnök állította össze [17]. 2. A várható legkisebb vízhozamok előrejelzése az apadási görbék alapján A vízjárás alakulásában két jellegzetes időszakot különböztethetünk meg: 1. Jelentékeny eső, vagy hóolvadás idején a vízgyűjtőterület felszínéről rövid idő alatt igen tekintélyes vízmennyiségek jutnak a vízfolyásokba : árhullámok alakulnak ki. 2. A vizek felszíni összegyülekezésének befejeződése után a mederhálózatban felgyülemlett vízkészlet és a különféle eredetű fakadó, ill. szivárgó vizek vonulnak le a folyók medrében. Az első időszakot a vízállások heves és általában jelentékeny mértékű emelkedése, majd viszonylag gyors süllyedése jellemzi. A második a mederhálózat fokozatos kiürülésének, a vízállások süllyedésének az időszaka. A kiürülés üteme, vagyis az apadási görbe a mederhálózatban kialakult pillanatnyi vízfelszín és a felszín alatti készletből eredő vizek mennyisége, ill. időbeli változása szerint alakul. Ezek számbavételével a vízállások süllyedésének vagy a vízhozamok elapadásának alakulása elvileg tetszőlegesen hosszú időre, ill. a vízfolyás kiszáradásáig előrejelezhető. Az így meghatározott apadási görbék természetesen arra az esetre vonatkoznak, ha a vízgyűjtőterületre nem hullik időközben jelentékeny eső és nem képződik hólé, vagyis valóban az előrejelzés kiadásakor felmérhető vízkészletek fokozatos elapadása következik be. A mederhálózatban és a felszín alatt tározódott vízkészletek számbavétele, ill. az egyes vízjárási helyzetekre jellemző apadási görbék kielemzése a gyakorlati cél és a vízgyűjtő fizikai-földrajzi adottságai szerint sokféleképpen történhet. Legegyszerűbb megoldás az előfordulható leggyorsabb apadásra jellemző adatok meghatározása, vagyis a különféle vízjárási helyzetekben kialakuló apadási görbék alsó burkolójának a megszerkesztése. A 34. ábrán az apadás kezdetétől (az árhullám tetőzése utáni első naptól, amelyen 5 cm-t meghaladó apadás következik be) számított idő t = const vonalai olyan szerkesztési, ill. kiegyenlítési feltételt elégítenek ki, hogy az utóbbi 25 évből kiválasztott valamennyi jellemző apadási görbét szem előtt tartva a fizikailag, ill. statisztikailag lehetséges leggyorsabb vízállássüllyedést adják. Részletesebb elemzést, ill. használhatóbb előrejelzést tesz lehetővé az apadás kezdetekor és az azt megelőző időszakban észlelt vízjárási helyzet esetenkénti figyelembevétele. A 35. ábrán bemutatott megoldásnál az előrejelzés több lépésben történik. Első teendő az apadás kezdetekor észlelt H

0 vízállásmagassághoz tartozó apadási típus-görbe megállapítása (a. ábra). Ezután a várható apadási görbének a típus görbétől számított AQ eltéréseit határozzuk meg a b) ábra szerinti segédletek alapján az apadás kezdetét megelőző 10 napban észlelt Qfnin legkisebb vízhozam figyelembevételével. Az a) és a b) ábra szerint az apadás kezdetekor kiadott előrejelzést fokozatosan finomítani lehet. A 35/c ábra szerinti segédlet az apadás kezdete után 2 nappal a vízrendszer felső részén észlelt vízállásokból számított mutatószám