Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

Vízjárás előrejelzése 277 indulási adatát: a vízgyűjtőterületen és a mederhálózatban tározódott lefolyó vízmennyiséget [7, 7. fejezet], A tározott vízkészlet továbbá az alsó szelvényben észlelt pillanatnyi és megelőző vízhozam alapján folyamatosan előrejelezhető a vizsgált időszak végén az alsó szelvényben kilépő vízhozam (25. ábra). A 25. ábra szerinti megoldás a vízgyűjtőterületen lefolyásra váró pillanatnyi vízmennyiséget egyetlen képzelt felső szelvényben összpontosítja és ezzel az előrejelzést alakilag a mederbeli levonulás vizsgálatában alkalmazott módszerekre vezeti vissza. A feladat megoldására az irodalom sokféle eljárást ajánl. Szóba kerülhet például a hóolvadásből származó egységnyi árhullámkép kielemzése [16] és az előző pontban az esőzésből származó lefolyás esetére részletezett, időegységenkénti, folyamatos felhasználása. Kedvező adottságokat kihasználva Linsley kis kiterjedésű hegyvidéki vízgyűjtőkre közvetlen tapasztalati összefüggést vezetett le a hőmérsékleti adatok és a lefolyó vízhozamok között [15]. :{. A tavak tavaszi legmagasabb vízállásának előrejelzése A vízfolyásokat és az ezeket befogadó állóvizeket a tavaszi-nyári időszakban tápláló vízmennyiség egy része a téli és a megelőző évi csapadékból származik. Az őszi-téli csapadékok és hőmérsékleti viszonyok közvetve is befolyásolják a tavaszi-nyári lefolyást, mert kihatnak a beszivárgási viszonyokra, vagyis az elkövetkező hónapokban kialakuló lefolyási tényezőkre. Valamely tó hidrológiai adottságait a hosszúidejű előrejelzések szempontjából az alábbi tényezők ill. mutatószámok jellemezhetik : 1. A tó táplálásának összetétele: M

1 = H : С (14) 2. A vízgyűjtőterület hidrogeológiai viszonyai: M

2 = H

0 : H (15) 3. A tó vízrendszerének zártsága : M

3 — Ii: L (16) A fenti arányszámokban H a tavat tápláló hozzáfolyás, С a tó felszínére hulló csapadék. H

0 a hozzáfolyásnak a felszín alatti összegyülekezésből származó hányada, L a tóból lefolyó ill. leeresztett vízmennyiség. Mind a négy mennyiséget a tó átlagos felületét borító vízréteg vastagságában célszerű kifejezni. A Balaton esetében a felsorolt tényezők közelítő értéke [25]: H = 900 mm, С = 630 mm; II

U = 350 mm és L = 640 mm, vagyis M, = H : С = 900: 630 = 1,43; М

г = H

0 : H = 350: 900 = 0,39; M

3 = H: L = 900: 640 = 1,40. Az előrejelzés szempontjából az adottságok annál kedvezőbbek, minél nagyobb a fenti mutatószámok értéke. Ha például az M

l érték kicsi, vagyis a táplálás legnagyobb részét a tó felszínére hulló csapadék adja, eredményes előrejelzésekre ez idő szerint aligha gondolhatunk. Ha a vízgyűjtőről érkező hozzáfolyás jelentékeny, a hosszúidejű előrejelzés kilátásai annál kedvezőbbek, minél nagyobb a felszín alatti összegyülekezésből származó hányad, vagyis minél nagyobb M

2. A vízrendszer zártsága tekintetében a túlfolyás nélküli zárt