Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

.270 Szesztay Károly b) A vízhozamváltozási hullámok alakváltozásai. A 16. ábrán a Duna Krems és Mohács közötti vízmércéinek naponkénti észlelése alapján számított vízhozamváltozások hossz-szelvényeit látjuk az 1957. júliusi árhullám időszakában. Az elmúlt időszakban észlelt vízhozamváltozásokból csak akkor tudjuk összeállítani a következő időszakban várható változások hossz-szelvényét, ha ismerjük a hullámok alakváltozásait és előrehaladását szabályozó összefüggéseket. A hullámok legnagyobb ordinátájának időegységenkénti csökkenését megadó segédleteket a tetőző vízhozamok ellapulására jellemző hidraulikai összefüggésekre támaszkodva, megfelelő számú tapasztalati adat alapján általában könnyen megszerkeszthetjük (17. ábra). Lényegesen nehezebb a hullámok várható előrehaladásának megállapításához szükséges segédletek összeállítása. Az árhullámok egyes pontjainak levonulási sebessége a szóban forgó mederszakasz hidraulikai jellemzői, a vízállásmagasság, a pillanatnyi vízszínesés, a megelőző szakasz vízjárási állapota és más tényezők függvényében igen tág határok között változik. A megoldás egyszerűsítésére célszerű előbb a vízállásgörbe ill. a hossz-szelvények valamely jellemző pontjára érvényes sebességek szakaszonkénti és vízállásmagasság szerinti változását kielemezni. Ezután a hullámok más pontjainak sebességét mindig az egyenértékű alapsebességhez viszonyítva lehet vizsgálni. Ilyen megoldást látunk a 18. ábrán, amelyen a kiválasztott V

0 alapsebesség a tetőzési pont előrehaladására vonatkozik. Az alapsebesség megválasztása és a viszonylagos értékeket adó segédletek összeállítása természetesen többféleképpen történhet. Viszonyítási alapul szolgálhatnak például a megfelelő áramlási középsebességek is [13J, amelyeknek hosszmenti és mgasság szerinti változása vízhozammérésekkel megfelelően feltárt folyókon könnyen összeállítható (19. ábra). Ez a megoldás csatornázott folyószakaszokon különösen előnyös lehet, mert a duzzasztás hatása az alapsebességre egyszerű hidraulikai számításokkal felmérhető. c) Az előrejelzések kidolgozása. A vízhozamváltozási hullámok jellemző pontjainak ellapulását ill. időegységenkénti előrehaladását megadó segédletekkel elvégezhető a hullámok folyamatos továbbvezetése és a feldolgozásba bevont folyószakasz bármelyik szelvényére kidolgozhatók a naponkénti előrejelzések. A hullámok áthelyezése néhány jellemző pont várható elmozdulásának meghatározásával történik. Ha a feldolgozásba bevont folyószakaszon több áradó és apadó vízállapotú szakasz követi egymást, általában elegendő a zéruspontok és a legnagyobb ordináták áthelyezése (20. ábra). Ilyenek hiányában a hullám kerekszámú vízhozam értékekhez tartozó ordinátáit lehet alapul választani. A 20. ábra szerinti hossz-szelvények összeállításához és az előrejelzések kidolgozásához a folyószakasz valamennyi vízmércéjére és közbenső szelvényére ismerni kell a vázállások és a vízhozamok kapcsolatát. Ha a vízhozamgörbe a vízfolyás néhány jellemző szelvényében és a főbb mellékfolyókon ismeretes, az állandósult vízfelszínek és az összetartozó tetőzések vonalainak feldolgozásával általában összeállítható a kerekszámú vízhozamhoz tartozó vízfelszínek hosszszelvénye, amelyről a napi vízhozamváltozások ill. a megfelelő vízállásváltozások bármely szelvényre megfelelően pontosan meghatározhatók [8]. Természetes vagy mesterséges duzzasztó hatásoknak kitett folyószakaszokon a К = Q vízszállítóképességi tényező hossz-szelvényét célszerű összeállítani,