Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

.256 Szesztay Károly A meder teltségének ill. a vízfelszín helyzetének ilyen jellemzésével közvetett úton az árhullámok kialakulásának minden fontosabb tényezőjét (a megelőző vízjárási állapotot, az áradás hevességét, a mellékfolyók vízhozamát, a felsőbb szakaszok apadó vízállásait . . . stb.) figyelembe tudjuk venni. Nagy és közepes esésű vízfolyásokon általában elegendő a felső és az alsó szelvény közötti állomások („a", „b" és „c") vízállásainak a bevonása. A kis esésű vízfolyásokon, vagy a nagyobb mellékfolyók betorkollása feletti szakaszokon általában célszerű az alsó állomás alatti „d" szelvény, a mellékfolyók („i" és „j"), sőt bizonyos esetekben a felső állomás feletti ,,t" szelvény adatainak a bevonása is (3. ábra). Szóbakerülhet az a megoldás is, hogy a meder teltségét a vízrendszerben tározott ES víztérfogattal jellemezzük. Ha az 1—a, a—b, b—c. . stb.szakaszokon a felső tetőzés időpontjában tározódott vízmennyiséget összegezzük, egyetlen ES = + S

a_

6 + S

bC + (3) számértéket kapunk a meder teltségének a jellemzésére. A H

2 = / (H

v ES) (4) kapcsolat elemzésén alapuló megoldás [5] előnye a változók számának a csökkenése, lényeges hátránya azonban, hogy a tetőzés kialakulásának egyik fontos tényezőjét, a mederteltség hosszmenti elrendeződését nem veszi figyelembe. 4. ábra. Mércekapcsolat az alsó szelvényben várható vízállásemelkedés előrejelzésére Fig.i Gage relationship for forecasting the rise in a clownslream station. (II = peak stage at Csúcsa, hi = simultaneous stage with the peak at Csúcsa on the ,,i"-th gage

, h% — further rise at Körösszakúl)