Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

.250 Szesztay Károly I. AZ ELŐREJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGSZERVEZÉSÉNEK HIDROLÓGIAI ALAPJAI Munkánk célja a közelmúlt években végzett feldolgozások során kialakult néhány előrejelzési módszer bemutatása. Nem törekszünk tehát teljességre. Mégis célszerűnek látszik az előrejelzések fizikai alapjainak és az előrejelzési szolgálat megszervezésével kapcsolatos általános elvi kérdéseknek rövid áttekintése. Ez a fejezet valamennyi eljárás közös módszertani alapjait emeli ki és mintegy keretül szolgál az egyes előrejelzési feladatokhoz. 1. Az előrejelzések fizikai alapja A folyók vízjárásának előrejelzésére az esőkből vagy a hóolvadásből származó vizek összegyülekezési folyamata ad fizikai alapot. A vízgyűjtő felszínére jutóit vízrészecskék két úton juthatnak el a vízfolyásokba : 1. Az esőzés illetőleg hóolvadás kezdeti iőszakában a vízrészecskék legnagyobb része beszivárog a talajba és — a domborzati, talajhidrológiai és időjárási körülmények megszabta feltételek között — felszín alatti lefolyásként kerülnek a terület fölös vizeit lecsapoló medeihálózatba. 2. Vízzáró ill. a felszínén vízzel már telítődött talaj esetében a csapadék alakjában reáhulló vízrészecskék a terepesés irányában haladva felszíni lefolyásként jutnak el a medrekbe. A felszíni összegyülekezés időtartama általában néhány óra, legfeljebb 1—2 nap, a felszín alattié ennek sokszorosa ; a helyi adottságok szerint néhány hónap, sőt 1—2 év is lehet. A felszíni lefolyásra és az ezt követő mederbeli levonulási a vonatkozóan ezért — a vízgyűjtő nagysága ill. a mederbeli út hossza szerint -általában néhány órától nébány napig (több ezer km hosszúságú folyamokon 1—2 hétig) terjedhető rövididejű előrejelzéseket lehet adni. A néhány hónapot elélő és meghaladó időelőnyű hosszúidejű előrejelzésekre ott és akkor nyílik lehetőség, ahol és amikor a felszín alatti lefolyás tetemes tétele a vízszállításnak.* 2. Az előrejelzések csoportosítása Az előrejelzési feladatok és módszerek áttekintését célzó csoportosításia sokféle szempont szolgálhat kiindulásul. A gyakorlati cél és a kiindulásul szolgáló adatok tekintetében célszerű mindenek előtt különválasztani a vízjárás konkrét eseményeinek előrejelzését az átlagértékek és határértékek előrejelzésétől (1. ábra). A vízállások (vagy vízhozamok) időbeli változásának előrejelzése szorítkozhat a görbe csúcspontjainak, a tetőzéseknek az előrejelzésére, de lehet folyamatos is. Vízfolyások esetében általában jól elkülöníthetők a felsőbb vízmérceállomásokon észlelt vízállásokból kiinduló segédletek (mércekapcsolatok, vízjárási hossz-szelvények) és a csapadékra illetve a hóolvadásra vonatkozó észlelésekre támaszkodó előrejelzési módszerek. Az állóvizek vízállásait többnyire a hidrometriai és a meteorológiai adatok együttes felhasználásával sikerül előrejelezni. A vízjárás átlagértékeinek és a várható legkisebb vízhozamoknak a hosszúidejű előrejelzéséhez általában a vízgyűjtőterület vízkészletének téti felhalmozódását jellemző csapadék- és hóadatok szolgálnak kiindulásul. A vízállások vagy vízhozamok alsó határértékei néhány hétre, esetleg 1 —2 hónapra többnyire a meder-