Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - VI. Vita

Szivárgás számítása 221 Látható, hogy nincs szükség semmiféle újabb mesterséges fogalom beveztésére, mivel az csak a tárgyalt, egyszerű eset bonyolítását jelenti, s így ellenkezik a szerző törekvéseivel is. A gyakorlati számításoknál sokkal célravezetőbb tehát megmaradni a közepes szivárgási tényező fogalmánál. A réteggel "párhuzamos vízmozgás esete Az itt alkalmazott eljárásnál a szerző az előbbiekhez hasonló okfejtés után felírja az „egyenértékű í'étegvastagság" kifejezését, azaz d'o = 2 К d, = d

0 + d

x £ •+ d

2 ^ + . . . • л

0 к

0 K

0 anélkül, hogy meggyőzné az olvasót ennek előnyéről. Ez a kifejezés különben logikusan nem következik a szerző által előzőleg felírt kifejezésből, tehát e legjobb esetben is csak mint definíció fogadható el. A közismerten alkalmazott módszer, amely a közepes szivárgási tényezőt veszi figyelembe, ebben az esetben is egyszerűbb, megoldást ad, azaz V , j. KŐ, = (12

) 2 d, . a (12) összefüggés a rétegeken átfolyó összvízhozam egyenlőségét fejezi ki az egyesrétegeken átfolyt vízhozamok összegével. A műtárgyak alatti szivárgás kérdéséhez Általánosan elfogadott felfogás szerint egy közelítő megoldási javaslat mindig akkor indokolt, ha az a számításokat lényegesen egyszerűsíti s ugyanakkor pontossága a gyakorlat igényeinek még megfelel. A számítás egyszerűsítése azonban nem történhet önkényesen, az alapvető fizikai jelenség nagymértékű eltorzításával. A tárgyalt fejezetrészben a szerző, különböző indokolatlan közelítések után felírja a _ k

0 d

0 II összefüggést a műtárgy alatt átszivárgó vízmennyiség számítására, ami megegyezik az áteresztő altalajon épült földgátaknál, az altalajon keresztül történő szivárgás számítására közölt Pavlovszkij-féle képlettel azzal az eltéréssel, hogy ez utóbbi pontosabb eredményeket adna, ha a tárgyalt esetre alkalmaznánk. Áz említett képlet alakja ugyanis (13) II 1

Л

) ahol T = az áteresztő réteg vastagsága, 7 Vízügyi Közlemények