Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
2. füzet - III. Issekutz György: A délpesti ipari vízmű
Délpesti Ipari Vízmű 173 szerkezeti megoldású -— szalagszűrő egységet helyeztek el. A vízkivételi mű kialakítása lehetőséget nyújt a soroksári Duna-ág már meglevő partfalával azonos partfal további kiépítésére és a távlati partrendezési tervekben szereplő kikötői portáldaru és iparvágányok elhelyezésére. A vízkivételi műből két 0 000 mm-es öntött vas szívócső vezet a parttól mintegy 80 m-re elhelyezett szivattyúházhoz. A két szívócső térszín alatti, előre gyártott vasbeton fedlapokkal lefedett, a szivattyúházhoz és a vízkivételi műhöz dilatációval csatlakozó vasbetoncsatornában van elhelyezve. A szifoncsatorna belső keresztmetszete 2,90 x 2,00 m, hossza 82,0 m. A szivattyúház a géptermet, műhelyt, villamos és szociális helyiségeket, kazánházat, valamint Diesel-termet foglalja magában (4. ábra). A szívócsövek az épület nyugati oldalán lépnek be a gépterembe, ezekre van rákötve a négy EMBV 250/250 típusú MÄVAG gyártmányú vízszintes tengelyű 125 l/s teljesítőképességű, h = 66 m összemelő magasságú centrifugál szivattyú, melyeket 3 x 380 Y-os 150 kW-os csúszó gyűrűs villamos motor hajt meg. A szivattyúk közül három üzemi szivattyú 33 000 m 3/nap mennyiségű víz szállítására alkalmas, egy pedig tartalék. A szivattyúk két egymástól független 0 600 mm-es nyomócsőre dolgoznak. Tartalék energiát az 1. sz. vízműtelepével azonos típusú Diesel-generátor biztosít. A kétoldali áramellátás ugyancsak megoldott, egy 650 kVA-es üzemi és egy 400 kVA-es tartalék-transzformátort az energia szétosztásához szükséges primer és szekundér kapcsoló berendezéssel építenek be. A villamos berendezéseket magukban foglaló helyiségeket mindhárom szivattyútelepen az Elektromos Művek előírásainak megfelelően alakították ki, tehát külön primér és szekundér kapcsolóteret és trafócellákat terveztek. A helyiségeket termoventillátorral (szivattyúterem), illetve radiátorokkal fűtik. 3. A III. sz. vízműtelep A X. ker. (Kőbánya), Kozma u. és Sírkert u. sarkán van a mintegy 6 ha területű III. sz. vízmütelep, ahol a már említett alábbi műtárgyak épülnek (5. ábra). Az alsó övezet csőhálózati nyomás és fogyasztás ingadozásainak kiegyenlítésére, valamint tartalék vízmennyiség tárolására épül a 20 000 m 3 tárolóképességű pápaszemes elrendezésű két iker medence. A fogyasztás ingadozása — ipari fogyasztókról lévén szó, ahol a fogyasztás lényegesen egyenletesebb, mint az ivóvíz fogyasztásánál — nem indokolja teljes mértékben a 20 000 m 3-es medence űrtartalmat. Az aránylag nagy (20%) tárolóteret biztonsági okok teszik szükségessé. A vízműtelep vagy csőhálózat üzemzavara esetén a medence több órán keresztül tudja a fogyasztókat zavartalanul ellátni, mely idő alatt az üzemzavar elhárítható, vagy mód nyílik az üzemeket értesíteni a vízszolgáltatási zavar várható bekövetkezéséről. A medence két, félig földbe süllyesztett, kör alaprajzú, vasbeton, egyenként 10 000 m : l tárolóképességű részből áll, legnagyobb külső átmérője 53,20 m, maximális üzemi vízszint 5,0 m. (Fenékszint 140,70 m A. f., túlfolyó szint f45,70 m A. f.) Mindkét medence külön két-két 5000 m 3-es cellára van felosztva. A medencék 45, illetve 30 cm vastag vasbeton fenéklemeze és 40 cm vastag oldalfalai monolit szerkezetűek, míg a medencét a belső cellában négyzetes kiosztású oszloprendszerrel alátámasztott előregyártott vasbeton gerendákra helyezett panelekkel, a külső cellában trapéz alaprajzú panelekkel, kör alaprajzú oszlop és gerendaszerrel fedik le (6. ábra). A medencét oldalfalainak és fenéklemezénck belső oldalán felhordott háromrétegű vízzáró vakolattal szigetelik, a födéllemezre kétrétegű fekete szigetelés és 45 cm vastag, a medence oldalainál 6/4-es rézsűvel lezárt gyepesített földfeltöltés kerül. A medence vizének pangását a terelőfalak gátolják meg. A két medence között helyezkedik el a közös csőkamra, ebből nyílnak a lejáró fülkék, ahonnan lépcsők vezetnek az egyes medence-cellákba. A cső4 Vízügyi Közlemények
