Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - III. Issekutz György: A délpesti ipari vízmű

170 Issekutz György ségű, partkialakítású) folyamszakaszon, hozzájáró úttal rendelkező, megfelelő felvonulási területet és építési lehetőséget biztosító helyen létesüljön, a városrendezési, illetve városfejlesztési tervek, valamint a meglevő adottságok figyelembevétele mellett. Természetes, hogy ezeknek a szempontoknak mindegyikét maradéktalanul kielégíteni lehetetlen, de megállapíthatjuk, hogy a két víztermelő telep elhelyezése fenti szempontok mérlegelése után kedvezőnek mondható. A tárolómedencéket célszerűen a fogyasztók súlypontjában, az ellátandó terület magas pontján kell elhelyezni, ami mind a víztoronynál, mind a III. sz. vízműtelepen levő 2x10 000 m

3-es medencénél meg is volt valósítható. A csőhálózat nyomvonalának megválasztásánál szem előtt tartandó, hogy a csőhálózat a lehető legrövidebb legyen, a legtöbb fogyasztó — ágvezeték építése nélkül — közvetlenül rákapcsolható legyen. Megfelelő átkötésekkel maximális biztonsággal üzemben tartható rendszert kell kialakítani, a nyomvonal lehetőleg közmű nélküli, kisforgalmú útvonalon haladjon, hogy a csőhálózat építése és esetleges javítása a város közúti forgalmát csak minimális mértékben zavarja. Ugyanakkor az építés során csak kisforgalmú, tehát szerényebb minőségű burkolat megbontása legyen szükséges. Ez utóbbi szempont azonban csak részben volt kielégíthető — főleg az átkötő vezetékek tervezésénél —, mert az ellátandó üzemek nagy része nagyforgalmú főútvonalak (pl. Gyömrői út, Maglódi út) mentén fekszik. 1. Az I. sz. vízmfitelep A déli összekötő vasúti híd és a Magyar Hajózási RT. nagy vásártelepi hajóállomása között a dunai alsó rakpartra telepített I. sz. vízmütelep (2. ábra) hármas funkciót tölt be, éspedig a víz beszerzését, mechanikus szűrését és a szűrt víznek a nyomócsőhálózatba való betáplálását. A fő létesítmény 37,00x12,00 m méretű vasbeton süllyesztőszekrény téglaszerkezetű felépítménnyel. A nyers Duna-víz a rézsűs partfalba épített Larssen pallókkal kialakított beömlő csatornán keresztül jut be a szűrőtérbe, _ közben a nyers Duna-vizet durva és finom gereb tisztítja meg az uszadékoktól. " Csak ezután folyik rá a víz a két szalagszűrőre, melyek a nyers vizet a 0,1 mm szemnagyság feletti hordaléktól megtisztítják. Az építmény magában foglalja a géptermet, az ez alatt levő csőkamrát, lépcsőházat, raktárt, műhelyt, gépészfülkét, olajkamrát, vezénylőfülkét és az ezek megközelítéséhez szükséges előteret, szalagszűrő teret a fölötte levő szűrőkezelőtérrel, valamint a villamosenergia és a szociális ellátás helyiségeit. Az épület déli oldalán lépcső vezet a rakpart szintjéről a személybejáróhoz. A küszöbszinteket mindenütt a legmagasabb (mértékadó) árvízszint (106,00 m A. f.) figyelembevételével állapították meg. A vízkivételi mű elhelyezése mintegy 200 m-es hosszban partkorrekciót és bizonyos mértékű tereprendezést, tesz szükségessé. A szükséges ellenőrzési lehetőséget a beömlő nyílások mellé a partfalba épített szolgálati lépcső biztosítja. A vízkivételi mű szerkezetileg tulajdonképpen két részre osztható. A pneumatikus munkamódszerrel épülő — alul keszonkamrává kiképzett — monolit vasbeton szerkezetű süllyesztőszekrény (104,60 m A. f. szintig) és a fölötte levő téglaszerkezetű felépítmény. A terepszint feletti — de árvízveszélynek kitett — vasbeton szerkezetű alsó rész kőburkolattal ellátott, míg a felső épületrész burkolata mezőtúri keresztmetszeti tégla. A létesítmény helyén végzett talajmechanikai feltárás szerint a kellő alapozási stabilitást biztosító kékagyag igen mélyen, 91,43 m A. f. szinten található,