Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - V. Puskás Tamás-Szesztay Károly-Zsuffa István: A Duna-csatornázás néhány hidrológiai kérdése

86 Puskás T.—Szesztay К.—

Zsuffa I. A vízlépcsőknél tározódé víz lebocsátása következtében előálló árvízi helyzetet az alábbiakban számszerűen is értékeltük. Feltételeztük, hogy az 1954 júliusi (eddig előfordult legnagyobb) árvíz idején mind a 16 duzzasztómű üzemben lett volna, s a duzzasztókat az árhullám engelhartszelli tetőzése előtti napon, azaz július 9-én nyitották volna. A lebocsátandó tározott vízmennyiség ebben az esetben természetesen nem a duzzasztott vízszín és az eddig előfordult legalacsonyabb (LKV) vízszín közötti, azaz a maximális mennyiség, hanem a duzzasztott vízszín és a július 9-én a duzzasztók nélküli, természetes állapotnak megfelelő vízszín közötti mennyiség. Értékét vázlatos helyszínrajz és hosszszelvény alapján határoztuk meg: kereken 200 millió m

3, a maximálisan tározódó vízmennyiségnek kb. 25%-a. A számítási munka egyszerűsítésére a 16 duzzasztómű bögéjében tározódott vízmennyiséget a 2. ábra szerint három helyen, az egyes vízlépcső-csoportok középpontjain, összevonva indítottuk el. Az így kialakuló' három mesterséges árhullám vízállásmagasságait a megfelelő levonulási sebességekből számítható ellapulás, és a mindenkori mederteltségnek megfelelő átlagos víztükörszélesség alapján határoztuk meg. Ezután megvizsgáltuk a levezetendő víznek, mint a természetes árhullámra halmozódó mesterséges árhullámnak, a levonulását Budapestig, és a fontosabb mércéken napról napra meghatároztuk a természetes vízállásokat, valamint a természetes és a mesterséges árhullám együttes hatására kialakuló vízállásokat. A számításhoz szükséges árhullámlevonulási sebességeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet közelmúltban megjelent kiadványából vettük [9 ]. A négy főbb vízmércére vonatkozó eredményeket a 3. ábrán tüntettük fel. Megállapítható, hogy a fentiekben feltételezett esetben az 1954 júliusi árvíz a felső-dunai vízlépcsők hatása következtében Pozsonynál kb. 50 cm-rel, Komáromnál 45 cm-rel, Nagymarosnál és Budapestnél mintegy 40 cm-rel magasabban tetőzött volna a vízlépcsők nélküli, természetes tetőzésnél. Megjegyzendő, hogy az ábrák alsó részén feltüntetett mesterséges kis árhullámok legnagyobb magassága a természetes nagy árhullámhoz képest az előbbi értéknél nagyobb, kb. 50—80 cm; azonban ez a „tetőzés" néhány nappal a természetes nagy árhullám tetőzése előtt következett volna be, s ezért nincs jelentősége. Teljesség kedvéért megemlítjük még, hogy az árvízcsúcsok visszatartására a folyami duzzasztóművek tározótérfogata nem jöhet szóba, mert jelentékeny árhullámok idején a duzzasztást — a tervezéseknél mértékadóul választott feltételek szerint — meg kell szüntetni. A felső-dunai völgyzárógátas Víztározásoknak a magyarországi Duna-szakaszon kialakuló árvízszínek süllyesztése szempontjából nincs gyakorlatilag számottevő szerepük [8]. Különféle egyéb hatások A duzzasztóművek üzemének az árvízi vízállások bizonyos mértékű megemelésén kívül számos egyéb vízjárást módosító hatása is lehet. Az alábbiakban néhány ilyen lehetőséget említünk meg. a) előfordulhat, hogy a felső-dunai duzzasztókon lebocsátott víz a természetes vízjárásnak megfelelőnél sokkal hevesebb vízszínváltozásokkal járó árhullám alakjában érkezik le a magyarországi szakaszra (lásd a II. pontban a nagymarosi duzzasztómű tábláinak gyors nyitásával kapcsolatban közölt adatokat). A gyors vízszínváltozások megbonthatják a meder egyensúlyi állapotát.