Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József: A kutak gazdaságos távolsága

A kutak gazdaságos távolsága (39 eső görbék a további vizsgálatból kiesnek, mert azon a területrészen már az utánpótlódónál nagyobb hozamokat hasznosítanának, ami pedig az alapkészlet fogyasztását jelentené, tehát a vízszintnek apadását, majd a vízadóréteg kimerülését vonná maga után. Ahol az egyes utánpótlási értékek görbéje metszi a szaggatott vonallal behúzott maximálisan kivehető kútvízhozamok görbéjét, ott találjuk azt a legnagyobb kúttávolságot, kutankénti leszívást és átlaghozamot, amelyet még alkalmazni lehet anélkül, hogy a kút vagy a réteg károsodna. Az utánpótlódás görbéjétől jobbra, de a megengedhető maximális kutankénti hozamot jelző szaggatott vonal alatti térrészen levő összetartozó leszívás, vízhozam és kúttávolság értékek alkalmazhatók, de ebben az esetben nem vesszük ki a réteg teljes utánpótlódó vízhozamát. Első pillanatban arra gondolhatunk, hogy az optimális kúttávolság meghatározása már rendkívül egyszerű. Tudjuk ugyanis az egy kúttal kitermelhető vízmennyiség maximumát. Ebből meghatározható a leszívásoknak és a kúttávolságoknak az az értékhatára, amelynél nagyobbat a réteg igénybevehetősége nem enged meg. Ugyanakkor az utánpótlódási viszonyok ismeretében megállapíthatjuk, hogy az adott telepítési kutak változatai közül melyek nem adnak nagyobb fajlagos hozamot az utánpótlódónál. A leggazdaságosabb kútrendszer első rátekintésre az lenne, amelyik éppen a megengedett maximális depresszióval üzemeltetve kiveszi a teljes utánpótlódó vízmennyiséget. így ugyanis az emelőmagasság kismértékű növekedése mellett a legkevesebb kúttal tudjuk az adott vízhozamot kitermelni. Ez az érték pedig az 5. ábrán a szaggatott vonal és az utánpótlódó vízmennyiség metszéspontjában adódik. Mély kutak esetén — 300—400 m-nél mélyebb kutaknál — és rossz utánpótlódási viszonyokkal rendelkező területeken ez valóban így is szokott lenni. Kisebb mélységű és nagyobb hozamú kutaknál azonban a depressziónövekedés okozta energiatöbblet már olyan nagy mértékű lehet, hogy az optimális kúttávolság meghatározására az alábbi gazdasági számítást is el kell végezni. 5. A mélyfúrású kutak évi költsége A kutak és a hozzátartozó gépészeti és kútfejkiképzési részek teljes évi költségét az alábbiakból tehetjük össze: a kút beruházási költsége (K

k), a gépészet, kútfej kiképzés és gyűjtő vezeték beruházási költsége (K

g), a kút, a gyűjtővezetékek és gépészeti berendezés felújítási költsége (f), az üzemköltség (k

e). A vízmű egyéb tartozékai a kutak számától és elrendezésétől függetlenek. De egyszerűsítés kedvéért még a gyűjtővezetéket is elhagyhatjuk, mert annak összhossza a kutak számától alig függ, tekintettel arra, hogy a vízmű kiterjedése sem változik lényegesen. Ha mégis akarjuk, úgy értelemszerűen figyelembe vehető. A kút beruházási költségét legkézenfekvőbb a mélység függvényében megadni úgy, hogy ebben a felvonulási, utánszállítási, fúrási, tisztító és próbaszivattyúzási költségek stb. egyaránt bennefoglaltassanak. A számításhoz felhasználható átlagos beruházási összegeket a III. táblázatban foglaltuk össze. A kutak beruházási összege mélységükön felül függ az átmérőtől és a kőzettől is. Ezért táblázatunkban az átlagos viszonyok két határértékét vesszük fel. Az alsó kisebb értékek 203—241