Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - V. Kisebb közlemények-Ismertetések

6 HO Kisebb Közlemények A BERUM MŰEGYETEM ÚJ VÍZÉPÍTÉSI LABORATÓRIUMA Ismerteti: Dr. Lászlóffy Woldemár 061.6:626/628 (43-2.1) IRODALOM Institut für Wasserbau lind Wasserwirtschaft der Technischen Hochschule Berlin. Mitteilung Nr. 50. Herausgegeben von Prof. h. c. Prof. Dr. techn. h. c. Dr. Ing. К. h. Dr. Ing. Heinrich Press

. 1959-ben adták át rendeltetésének a berlini műegyetem vízépítési tanszékének új laboratóriumát, amelyet a tanszék vezetője dr. H. Press ismertet intézete kiadványsorozatának 50. füzetében. A laboratórium 27 x 105 m alapterületű csarnok épületének alagsorában három 90 m hosszú és 2,90 m mély csatorna fut végig. Keltő közülük 4—4 m széles. Egyikük szárnyhitelesíLésre és más vontatási kísérletekre szolgál és ezért helyenként üvegezett oldalú. A mellette, középen fekvő, ugyancsak 4 m széles, válaszfalakkal megosztható csatorna a laboratórium vízforgató-berendezésének tartányául szolgál. Л harmadik csatorna 8 m széles és az elsőhöz hasonlóan helyenként üvegablakokkal van ellátva. Az alagsorban van a völgyzárógát-kísérletek helye is. A csatornákat vasbeton fedlapok takarják, amelyek az egész csarnok fölött végigmenő 5 t-ás futódaru segítségével szükség szerint eltávolíthatók. A csarnok földszintjén 1350 m

2-nvi terület áll modellek építésére rendelkezésre. Az itt elhelyezett kisebb kísérleti csatornák közül említésre méltó a 0,75 nt széles, 0,6 m mely és 18 m hosszú, változtatható fenékesésű, üvegfalú csatorna. Az első emelet színijében körülfutó erkély világítótestek elhelyezésére alkalmas. Kavicsot az alagsor erre szánt 4 kamrájában, továbbá a 6 rekeszes emeleti anyagsilóban szemnagyság szerint osztályozva tárolnak. A siló tartóoszlopain nyugszik a nagynyomású medence. A továbbiakban szinte semmi sem kötött a laboratóriumban: a vízkivételeket és visszavezetéseket a mindenkori szükségletnek megfelelően rendezik el. A csarnokhoz csatlakozó kétszintű mühelyrész földszintjén lakatos, asztalos, műszerész és modellépítő műhely, az alagsorában anyagraktárak vannak. Az anyagmozgatást részben villamos emelőtargonca, részben a csarnoki futódaru végzi, amely a földszinti padlóban levő nyílás fedlapjainak eltávolítása után az alagsort is ki tudja szolgálni. Rakodás végett gépkocsik is bejárhatnak a csarnokba, amelynek földszinti födémé a bejárás helyén 5 t/m

2 teherbírású (egyébként 1, ill. 2 t/m

2-re méretezték). A műhelyrész középfolyosójáról nyílik az utca zajától legtávolabb eső kétemeletes irodaépület Az emeleteken a tanszék, ill. a laboratórium személyzetének helyiségeit helyezték el. A másodikon a tanári, adjunktusi és tanársegédi szobán kívül irodahelyiség, kézikönyvtár külön olvasószobával, diapozitív és faliábraraktár, az elsőn a laboratórium vezetőjének és a tudományos kutatóknak a szobái, rajzterem, tervtár és feszültségvizsgálatokra szolgáló optikai kamra van. A földszinten a bejárati előtér állandó kiállítás elhelyezésére szolgál; egyébként itt vannak a fizikai dolgozók öltözködő-, mosdó- és pihenőhelyiségei, a finommechanikai műhely, a fényképészlaboratórium és a film- és az armatúra-raktár. Az egész létesítmény előregyártott elemekből, az ipar nagyméretű támogatásával készült és különösen gazdagon van mérőműszerekkel (elektronikus szabályozóberendezések, oszcillográfok stb.) felszerelve, amilyenek készítésére részben be is rendézkedett a laboratórium. A tágas udvaron szabadtéri kísérletekre, ill. a későbbi fejlesztésre is van lehetőség. Az új laboratórium, amely az 1912-ben épült és a háború alatt elpusztult, A. Ludin professzor nevéről ismeretes régi laboratórium helyébe lép, a mérnökés tudósképzésen kívül jelentős mértékben szolgálja a tudományos kutatást. Erről tanúskodik a tanszéki közlemények 50 füzete, amelyek közül többnek részletes ismertetése is megjelent a Vízügyi Közlemények hasábjain.