Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - V. Kisebb közlemények-Ismertetések

Műanyagcsövek fi 05 a jelenleg általánosan használt szigetelőanyagokkal kell összehasonlítani abból a szempontból, hogy a eső védelme fokozható-e általuk és hogy alkalmazásuk gazdaságosabb-e mint az utóbbiaké? Burnett és Selander ezt az összehasonlítást az Egyesült Államokban szokványos szigetelőanyagokkal (kőszénkátrány és cementhabarcs) tették meg. Széleskörű adatgyűjtési tevékenységük során azt tapasztalták, hogy az Egyesült Államokban jelenleg még sehol sem használnak műanyagokat acél víznyomócsövek szigetelésére, viszont különféle ipari acélcsővezetékek védelmére sokfelé alkalmazzák azokat. Л műanyagok két nagy csoportra oszthatók: a hőre keményedő és hőre lágyuló műanyagok csoportjára. Áz előbbiekhez tartoznak például a fenoplasztok (bakelit) az aminoplasztok és a poliészter alapú kontaktgyanták, az utóbbiakhoz pedig a vinil, a PVC, a polisztirol, a polietilén, a poliamidok (nylon, szilon stb.) és a műgumik. Л műanyagok használata az acél védelmére tulajdonképpen nem új dolog, már a 40-es években készültek bakelittei bélelt acél tartályok, csövek különféle vegyiüzemekben, később pedig az újonnan feltalált műanyagféleségeket szintén felhasználták hasonló célra. A nagy magáncégek igen kevés adatot hoztak nyilvánosságra a műanyagbevonatok készítésénél alkalmazott eljárásokról, a velük szerzett tapasztalatokról és a költségkihatásokról. A műanyagok ára az egyes fajták szerint igen változó, de átlagos árat véve is, kb. tízszer drágább, mint a kátránybevonat. Azonban figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a műanyagbevonat kb. 10-szer vékonyabb rétegben készülhet, ezért a két szigetelési mód között nincs nagy árkülönbség. Tartósság szempontjából megállapítható, hogy a 8—10 évvel ezelőtt különféle műanyagbevonattal ellátott tartályok és csövek ma is kifogástalan állapotban vannak, annak ellenére, hogy bevonatuk igen vékony (0,12 mm). A hőre keményedő bevonat elkészítése egyszerűbb: melegítéssel kenhetővé teszik és kihűlés után az anyag merevedve, minden utókezelés nélkül szigetelőréteget ad. Hátránya ennek a bevonatnak, hogy 60—70 C°-on újra lágyulni kezd, 0° alatt pedig törékennyé válik. A tapasztalat azt mutatta, hogy a körülmények figyelembe vételével helyesen kiválasztott műanyagfajta megfelélő vastagságban alkalmazva hatásos védelmet képes nyújtani földbe fektetett csővezetékek számára. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik mindkét műanyagcsoportra. Az USA Kultúrmérnöki Hivatala (Bureau of Reclamation) kísérleti telepén fenoplaszt, ill. vinil anyagú 1,25 mm vastag bevonattal ellátott csöveket agyagtalajba fektettek, ezután a talajt húsz alkalommal átáztatták, majd kiszárították. Sem a bevonatokon, sem a csöveken nem észleltek káros elváltozást, rozsdásodást. A megfelelő rétegvastagság nemcsak a rozsda elleni tartós védelem miatt fontos, hanem a hatásos elektromos szigetelés elérése céljából is, ha egyidejűleg katodikus védekezést is alkalmaznak. A legtöbb műanyagnak jó dielektrikus tulajdonságai vannak és a tapasztalatok szerint 0,35 mm-es rétegvastagság a legcélszerűbb a szigetelőhatás szempontjából. Az acélcsövek szigetelőrétege szállítás és kezelés közben könnyen megsérül. A műanyagbevonat sokkal kevésbé érzékeny és igen egyszerűen kijavítható. A III. táblázat áttekintést és összehasonlítást ad a szokásos és a műanyag bevonatokról. A fenoplasztokat 6% fenolgyanta tartalommal is alkalmazzák. Elsősorban belső bevonatokat készítenek belőlük, utólagos hőkezeléssel. A kisebb átmérőjű csöveket előbb gőzzel, oldószerrel és homokfúvással megtisztítják, majd egy körbenszóró festék porlasztó-készülék segítségével felhordják a műanyagbevonatot, ezután hősugárzóval kb. 150 C°-os hőkezeléssel látják cl azt. Egy-egy művelet során 0,0125—0,0175 mm vastag réteget készítenek el és a szórás-hőkezelés további folyamatos ismétlésével érik el az 0,125—0,175 mm-es végleges rétegvastagságot. Befejezésül kb. 220 C°-os hőkezelési adnak az elkészült bevonatnak. Á fenoplasztokat újabban epoxi-gyanta adagolással javítják. így ellenállóbbak alkáliákkal és savakkal szemben. \

A vinilféleségek sok változatban ismeretesek a híg oldattól a szilárd lemezekig és csövekig. A rendszerint klór-acetát alapanyagú, kenhető, vékony vinil-filmet a Hivatal nagyobb átmérőjű acélcsövek külső és belső védőbevonatául alkalmazta,