Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - III. Lászlóffy Woldemár-Szesztay Károly: A hidrológusképzés külföldön

A hidrológusképzés 699 4. Botanika. Összesen 8 óra, 3 napos külső gyakorlattal. Tananyag: a növények vízgazdálkodása; szélfogók és a párolgás csökkentése; a növények hatása a tafajra; a növényzet talaj védő szerepe. 5. Geofizika. Összesen 8 óra, műszerbemutatókkal. Villamos, mágneses és szeizmikus eljárások; talaj víztartók felderítése. 6. Statisztika. Összesen 18 óra, gyakorlatokkal. Elméleti alapok és alkalmazás a csapadék, lefolyás és párolgás jelenségeinek elemzésében. Szabadon választható tárgyként adják elő — többek közt — a folyadékok mechanikáját, a víz- és szennyvíz-vizsgálati eljárásokat és a talajmechanikát. Komániában nincsenek külön liidrologus-mérnökök. De a vízügyi kutatóintézet (Institutul de Stndii si Cercetâri Hidrotechnice) pályázat alapján töltik be a kutatói helyeket, ami szakirányú önképzésre sarkalja az érdeklődőket. A középkádereket hidrometeorológiai technikumban képezik ki. Figyelemre méltó, hogy ezt a technikumot néhány éve megszüntették, és most újra megnyitják, mert az élet így kívánja. Az Egyesült Államok számos egyetemén képeznek hidrológusokat. Részletes adataink nincsenek, de nyilvánvaló, hogy a földtani szolgálat ( U. S. Geological Survey) keretében, ill. a meteorológiai előrejelző-szolgálatban ( U. S. WeatherBureau) foglalkoztatott hidrológusok nagy száma folytán szükséges és egyben gazdaságosan meg is valósítható a hidrológusképzés. Az utóbbi években megjelent egyetemi tan- és kézikönyvek sora bizonyítja, hogy valóban gondoskodnak is róla. (Az ismertebb munkák szerzői: 0. Meinzer; Johnston és Cross; Ray. К. Linsley, M. A. Kohler és J. L. H. Paulbus; С. W. Wisler és E. F. Brater; Ven te Chow stb.) A nyugat-európai országokban aránylag sűrű észlelői hálózatok évtizedekre visszanyúló észlelési anyagára támaszkodhat a tervezés. Ezért még nem jelentkezett olyan élesen a külön hidrológus-képzés szükségessége, mint a hirtelen fejlődött és aránylag ritka népességű országokban, ahol a hiányzó hidrológiai adatokat gyakran kell elméleti meggondolások alapján pótolni. De az élet ma már igen sok olyan, szerteágazó hidrológiai feladatot vet fel, amelynek megoldásához a vízimérnök általános ismeretei nem elegendők. A hidrológia és vízgazdálkodási tervezés területén működő mérnökök és természettudományos műveltségű szakemberek általában csak hosszú évek során, nagy fáradsággal és számos keserves melléfogás árán szerzik ma meg sokirányú ismereteiket. A Szovjetunió hidrológiai oktatási intézményeinek tanterve, és főképp az egyes tárgyak óraszáma mutatja, hogy milyen irányban kell haladnia a sokirányú képzésnek. A lengyel példa, amely ugyanazon szakképzés keretében oldja meg a hidrológus-utánpótlást és a vízgazdálkodási szakemberek nevelését, messze előremutat. Ha a külön hidrológus-képzés még számos országban halaszthatónak látszik is. a vízgazdálkodási tervezés már sürgeti a maga szakembereit, elsősorban a szocialista országokban, de a kapitalista világban is. A kiképzésben az egyes országok természeti adottságai és gazdasági szerkezete szerint lesznek ugyan árnyalati eltérések, de a specializálódás szükségessége nem vitatható. Az angol példa azért figyelemre méltó, mert a kis országokban is követhető. A továbbképző tanfolyam mellett szóba jöhet a levelező oktatás, vagy másként