Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor vízhozam esetén kerülhet jég, az oldalcsatornából pedig jégmentes víz folyik vissza a főmederbe. A mederöblítésről télvíz idejére lemondva, az oldalcsatorna torkolata feletti rövid (10—20 km) szakaszon álló víz lesz, amelyen a leghidegebb teleken sem képződik 50—60 cm-nél vastagabb jégtakaró. Mivel a Mosoni-Dunáról a Rába korai beállása miatt jég alig érkezik, továbbá mert a Vágról és a jelentősen felduzzasztott Garamról és Ipolyról sem kell a beállás után jéghozammal számolni, a nagymarosi vízlépcsőhöz a hamuljakovói duzzasztómű megépítése után sokkal kevesebb jég fog érkezni, mint a felső-dunai oldalcsatornás vízerőhasznosítási rendszer kiépítése előtt. Télelőn a nagymarosi vízlépcső bögéjében csupán azzal a jéggel kell számolni, amely az oldalcsatorna torkolata és a vízlépcső közötti 100—110 km hosszú, megcsendesedett folyású szakaszon képződik. A bögében kialakuló jégtakaró tehát lényegesen rövidebb lesz, mint a felső bögék megépítése nélkül lenne. A nagymarosi vízlépcsőtől a folyással szemben távolodva a beállás évi gyakorisága az említett 94%-os értékből kiindulva rohamosabban csökken, mint a 3. a) pontban tárgyalt esetben. így Komáromnál a beállás gyakorisága csupán 44, a Bagoméri-kanyarulat környékén pedig 7—8% lesz. Kivételes esetekben azonban a jégtakaró elérheti az oldalcsatornában épült vízerőmű, valamint a hamuljakovói duzzasztómű alvizét is. A 7c—e ábrákat szemlélve világosan érzékelhető az a kedvező hatás, amelyet a hamuljakovói duzzasztómű és az oldalcsatornás vízerőhasznosítás a nagymarosi vízlépcső felső bögéjében, továbbá az a kedvezőtlen is, amelyet a wolfsthali vízlépcső az osztrák Duna jégjárására gyakorolni fog. Természetszerűleg — bár ennek részletes tárgyalására nem térhetünk ki — ez a kedvezőtlen hatás lényegesen enyhül a tervezett ausztriai vízlépcsők kiépítése után. Az enyhülés mértékéről képet alkothatunk, ha a 7c—e ábrákon összehasonlítjuk a wolfsthali, és a hamuljakovói művek megépítése előtti és utáni esetekre a nagymarosi bögére megállapított jégjárási jellemzők alakulását. Az összehasonlítással kapcsolatban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vízlépcsők feletti hosszú bögékben számolni kell a jégjárás romlásával, és a jég elleni küzdelem is nehezedik. Alapvető javulást csak a már meglevő vízlépcső közötti lépcsők kiépítése, végső fokon pedig a folyó teljes csatornázása hozhat. b) A nagymarosi vízlépcső alatti szakasz A nagymarosi vízlépcső feletti lépcsők a Nagymaros alatti szakasz jégjárására említésre méltó hatással nem lesznek, ezért a III. 1. b) pontban foglaltak erre az esetre is mértékadók. 3. A wolfsthali-, hamuljakovói-, nagymarosi-, adonyi- és jajszi vízlépcsők együttes hatása A Duna magyar szakaszán a folyam vízereje komplex hasznosításának keretében a nagymarosi vízlépcső és a felső-dunai oldalcsatorna kiépítését követően Adonynál (1601 fkm) és Fájsz közelében (1510,5 fkm) további két vízlépcsőt tervezünk. Д következőkben ennek a két lépcsőnek hatását elemezzük. a) A vízlépcsők feletti szakaszok Az adonyi és fajszi vízlépcsők mit sem változtatnak a Nagymaros feletti szakasz jégjárásán. Alapvetően megváltoznak azonban a jégviszonyok a két újabb lépcső feletti szakaszon (7c—e ábrák).