Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 565 kezik. Minthogy ezek a körülmények a vízlépcső alatti szakaszon a csatornázás következtében mit sem változnak, a beállás gyakoriságát jellemző görbe párhuzamosnak vehető a felsorolt szakaszokon a beállás gyakoriságát ábrázoló görbe általános irányzatával. A görbét, mivel kivételesen zord teleken a jégtakaró a nagymarosi-mü alvizét is elérheti, a vízlépcsőnél ugyanúgy a 2%-os értékből indítottuk, mint az ybbs-persenbeugi vízlépcsőnél tettük. A módosított görbe meggyőzően mutatja, hogy a Nagymaros és a Dráva torok közötti szakaszon a jégjárás a vízlépcső megépítése után jelentősen javul. A beállás gyakorisága Domborinál 61%-ról 26%-ra, Mohácsnál 62,5%-ról 35%-ra, Apatinnál pedig 62%-ról 40%-ra csökken. Ez a módosított görbe is tájékoztat bennünket, hogy mindössze 25% a gyakorisága (a jövőre vetítve valószínűsége) annak, hogy a jégtakaró Paksot elérje és csupán 8%, hogy Budapestet meghaladja. A vízlépcső megépítése után a jeges időszak átlagos tartóssága Nagymaros és Adony között változatlanul 32 nap marad, viszont Adony alatt várhatóan néhány nappal csökken. Jelentősen megrövidül azonban a vízlépcső alatti szakaszon az állójeges időszak tartóssága. A nagymarosi vízlépcső alvizében csupán kivételesen zord teleken várható jégtakaró és ennek tartóssága az ybbs-persenbeugi vízlépcsőhöz hasonlóan csupán 1—2 nap lesz. A vízlépcső alatti szakaszon az állójeges időszak átlagos tartósságát ábrázoló görbe általános irányzata párhuzamos lesz a folyó természetes állapotára jellemző görbe irányzatával. Az ily módon szerkesztett görbe szerint a jégtakaró átlagos tartóssága Budapestnél 10,8 napról 3,0, Domborinál 21,1 napról 10, Mohácsnál 21,6 napról 13,0, Apatinnál pedig 23,1 napról 15,0 napra csökken (7d ábra). Az állójeges időszak tartóssága szélső értékeinek (észlelt-, illetve lehetséges leghosszabb tartósság) becslésünk szerint mintegy 30%-os csökkenése várható. A jégmegállási jellemző változása ugyancsak igen jelentős lesz. Várható alakulását a 7e ábránk szemlélteti. A jégviszonyok határozott javulása következtében a vízlépcső helyes téli üzeme mellett számottevően csökkenni fog a Nagymaros alatti szakaszon a jégtorlaszképződés és ezzel összefüggésben a jeges árvíz veszélye is. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a vízlépcső téli üzeménél az alatta levő szakasz jégviszonyaira a legmesszebbmenően figyelemmel kell lenni. Áll ez főleg az esetleges csúcsüzemre, valamint a télutói jéglevezetésre. A jéglevezetés érdekében a vízlépcső alatti szakasz jégtakaróját időben fel kell törni, mivel semmi körülmények között sem engedhető meg, hogy a duzzasztótérből lebocsátott jég az alsó szakasz jégtakarójába ütközve jégdugulást vagy jégtorlaszt képezzen. Összefoglalva az eddigieket megállapítható, hogy a nagymarosi vízlépcső megépítése után az alatta fekvő szakasz jégjárása javulni fog. Ez megnyilvánul mind a zajlás intenzitásának (sűrűségének), mind a beállás gyakoriságának, az állójeges időszak tartósságának, valamint a jégmegállási jellemző értékének csökkenésében. A vízlépcső megépítése után az alatta levő szakaszon kisebb lesz, de nem szűnik meg teljesen a jeges árvizek veszélye. A VII. táblázatban összefoglaltuk a nagymarosi vízlépcső megépítése után a Duna Bratislava és Mohács közötti szakasza jégjárásában várható változást jellemző adatokat. 4 Vízügyi Közlemények