Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 501 A palkoviëovôi eséstörés és a Bagoméri-kanyarulat kedvezőtlen hatása a nagymarosi vízlépcső megépítése után már aligha érvényesülhet, mivel a vízlépcsőre támaszkodó jégtakaró korábban eléri majd ezeket a helyeket, mint ahogy ott a jég megállhatna. A beállás gyakoriságát ábrázoló görbe azonban nem csupán a gyakoriság folyómenti változásáról ad képet, hanem arról is tájékoztat bennünket, hogy a vízlépcső feletli szakaszon adott hosszúságú jégtakaró kifejlődésével hány %-os gyakorisággal. illetve adott %-os gyakorisággal milyen hosszú jégtakaró kifejlődésével kell számolni. (L. II. 3. b) pontot.) így pl. a nagymarosi vízlépcső felett 75%-os gyakorisággal kereken 100, 50%-ossal 180, 25%-ossai pedig 250 km hosszú jégtakaró kifejlődésével kell számolni. Ezek a gyakorisági értékek a jövőre vetítve jó megközelítéssel valószínűségi értekeknek is tekinthetők. A jeges napok átlagos száma változásának megítélésénél ismét a Kachletműveknél észlelt viszonyokból indulhatunk ki ( VI. táblázat). Megállapítható, hogy a jeges napok átlagos száma az 1948/49—1958/59 közötti időszakban az Isar-torkolatától (2281,6 fkm) a vízlépcsőig (2230,5 fkm) terjedő 51 km-es szakaszon 13,1 napról 7,5 nappal 20,6 napra nő. Részletes vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy ez a növekedés annak a következménye, hogy a víziépcső felett kialakult jégtakarót nem tudják időben feltörni és anyagát leengedni. Lényegileg hasonló lesz a helyzet a többi folyami duzzasztómű feletti szakaszon is. így pl. Jochensteinnél és Ybbs-Persenbeugnál a folyam természetes állapotában a jeges időszak átlagos tartóssága kereken 16 nap. Joggal feltételezhető, hogy ezeknél a vízlépcsőknél az átlagos tartósság legalább annyival nő, mint a Kachlet-műveknél, ezért a jeges napok átlagos száma a két vízlépcsőnél 25 napra tehető. Nagymaros körül a jeges időszak átlagos tartóssága 30 (Nagymarosnál 28. Vácnál 32) nap (I. táblázat). A kisebb vízsebességek, a Kárpát-medence tavaszi éghajlati sajátosságai, valamint a kifejlődő jégtakaró nagyobb hossza miatt itt, a vízlépcső felett, a jeges időszak átlagos tartóssága legalább 10 nappal nő, tehát átlagosan 40 jeges nappal kell számolni. Megjegyezzük, hogy Lászlóffy és társai [33] a budapesti léghőmérséklet ötnapos közepei görbéjének menetéből kiindulva ugyancsak 40 napra tették Nagymarosnál a vízlépcső megépítése után a jeges időszak várható átlagos tartósságát. A ténylegesen észlelt leghosszabb tartósság Nagymarosnál a vizsgált időszakban 92 (1946/47), azt megelőzően pedig 101 (1890/91) nap volt. Joggal feltételezhető, hogy a vízlépcső megépítése után zord teleken 110 jeges nap is előfordulhat. A lehetséges leghosszabb tartósság (3. lábjegyzet) azonban elérheti a 140 napot is. A jeges időszak új helyzetnek megfelelő átlagos tartósságát jellemző görbét abból a feltevésből kiindulva szerkesztettük meg, hogy az átlagos tartósság a vízlépcső alatt közvetlenül, a természetes állapothoz viszonyítva nem változik. Az állójeges időszak, azaz a jégtakaró tartóssága a vízlépcső feletti szakaszon a tapasztalatok szerint (17, 18, 34 és 35) jelentékenyen megnő akkor is, haabögében jégtörőket alkalmazunk. A kérdés megítélésénél ismét a Kachlet-vízerőmü példájából indulhatunk ki.