Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor Vizsgálatainkhoz, mint alapot a jégjárási jellemzők folyammenti változását feltüntető 7c—e ábrákat használtuk fel. Az ábrán egypontos eredményvonallal jelöltük azokat a változásokat, amelyeket a már üzemben levő ybbs-persenbeugi és a tervezett nagymarosi vízlépcsők okoznak, illetve okozni fognak, kétpontos eredményvonallaí azokat, amelyeket a wolfsthali, hamuljakovói, végül szaggatott vonallal azokat, amelyek az adonyi és fajszi vízlépcsők megépítése után várhatók. A 7a jelű hossz-szelvényen és a 7b jelű sémán feltüntettük a Közép-Dunán tervezett vízlépcsőkön kívül az osztrák vízerőhasznosítási kataszterben előirányzott vízlépcsők helyét és a tervezett duzzasztási szinteket is. 1. A nagymarosi vízlépcső hatása A nagymarosi vízlépcső szelvényében, a folyam természetes állapotában a jégjárás jellemzői azonosaknak vehetők a mintegy 2 km-rel lejjebb fekvő vízmérceszelvényre megállapítottakkal (I. táblázat). A folyatni vízlépcsőnek más a hatása a jégjárásra a vízlépcső feletti és más az alatti szakaszon. a) A vízlépcső feletti szakasz Az előzőkben (1. 2. pont) rámutattunk arra, hogy a jég megjelenése elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ, a beállásnál azonban mára folyó morfológiai viszonyai is döntő szerepet játszanak. A vízlépcső megépítése semmit sem változtat környezete éghajlatán, a vízlefolyás körülményeit azonban lényegesen módosítja. Közismert, hogy a csendes folyású és az állóvizeken a jég korábban jelenik meg, mint a sebesfolyásúakon, ezért a nagymarosi vízlépcső feletti bögében olyan teleken is kell számítani a jég megjelenésére, amilyeneken a folyó természetes állapotában jég nem képződött. Л 10. ábrán a lefolyási viszonyok változását tüntettük fel a nagymarosi vízerőmű szelvényében. Ábránk szerint pl. a 2000 m

3/s-os vízhozam a meder természetes állapotában 0,96 m/s, a duzzasztás után pedig 0,295 m/s sebességgel folyik le; a természetes sebesség 1000 m

3/s vízhozamnál 0,62 m/s-ról 0,15 m/s-ra, 3000 m

3/s vízhozamnál pedig 1,32 m/s-ról 0,475 m/s-ra csökken. Tekintettel arra, hogy télelőn a Duna vízhozama csak kivételesen haladja meg a 2000 m

3/s-ot és leggyakrabban 1000 m

3/s körül ingadozik, a sebesség 0,20 m/s körül fog változni. Ilyen kis sebességek mellett már más módon képződik a jég, mint a folyam térmészetes állapotában. A víztömeg keveredése — a turbulencia csökkenése következtében — már nem lesz tökéletes, ezért bizonyos fokú hőmérsékleti rétegződés alakul ki és a jég, a vízlépcső közelében a partoktól kiindulóan, felszíni jég formájában jelenik meg, a vízfolyás közepe felé terjed, majd a folyó közepén összenő. Az ilyen módon képződő jégtakaró felszíne sima, vastagsága a közép felé kisebb, mint a széleken [15, 20]. A kialakult jégtakaró vastagságát a szovjet kutatók d = a • E (-í)" (11) alakú összefüggéssel fejezik ki, amely esvenlethen: d = a jégtakaró vastagsága (cm) E (-t) = hidegmennyiség, a negatív középhőmérsékletű napok átlagos hőmérsékleteinek összege a beállás kezdetétől a vizsgált időpontig, n = < 1, hatványkitevő. Megjegyezzük, hogy a szovjet kutatók a £ (-t) kifejezéssel a tél zordságát is jellemzik.