Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

A Közép-Duna jég járása 553 Ugyanazon a vízfolyáson a

0 2d a

x. Ezzel, valamint .B-vel rövidítve egyenletünk a következő alakú lesz: -vf-Vf (6) 0 n X Fejezzük ki Q

x-et mint (>

0 függvényét. Legyen Q

x = I

в • Q

0, amelyet a (6) egyenletbe helyettesítve, <2„-val rövidítve és az egyenletet n

x-re megoldva kapjuk, hogy 1 Hx = <

7> ß Ho Az egyenlet szavakban kifejezve azt jelenti, hogy a folyómentén a jégborítottság mértéke egyenes arányban változik a középmélységgel és fordított aránybana a vízhozammal. Ha a (7) egyenletet n

x — 1, azaz beállás esetére megoldjuk, megkapjuk, hogy az összehasonlítás alapjául választott (0-jelű) szelvény milyen fokú borítottsága mellett (n

ok

x) következik be a folyam bármely (x jelű) szelvényében a beállás. A beállást előidéző kritikus jégborítottság n

ok

x=ß'~ (8) Ha pedig olyan két szelvényt vizsgálunk, amelyek között a vízhozam nem változik, vagyis ß = 1, kapjuk, hogy n

x - Щ • "

x- (9) ''o illetve a beállást előidéző kritikus jégborítottság "oftx = Jf (10) '' x A (7) és (8) jelű egyenlőségeket felhasználva, a kanyarulati és gázlóviszonyokat értékelve a [10] alatt hivatkozott tanulmányban megvizsgáltuk a Duna Budapesttől a Tisza-torkolatig terjedő szakasz jégjárása és morfológiai viszonyai közötti kapcsolatot. A tanulmányból kitűnik, hogy a jégjárás szempontjából legkedvezőtlenebbek a kisvízi meder túlmélyült szűkületei, amelyek rendszerint a túlfejlődött kanyarulatokban alakulnak ki. Nevezetesen legkedvezőtlenebb az Apatin és Dráva-torkolat (1400,8—1383,4 fkm), másodsorban a Sárospart és Bezdán (1472—1423,5 fkm), harmadsorban pedig a Hátfői-sarok és Szeremle (1489,0— 1474,5 fkm) közötti szakasz. A kisvízi meder jellemző méreteit az V. táblázatban tüntettük fel. Megemlítendő, hogy a mederviszonyok alapján végzett részletes vizsgálatok teljes mértékben igazolták a statisztikai adatfeldolgozásból levont következtetéseket.