Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására
54 2 Horváth Sándor hosszúságban. A Kazán-szoros felett kifejlődött jégtakaró hosszát megbízható adatok hiányában nem állapíthattuk meg. A beállás gyakoriságának változását ábrázoló görbét szemlélve négy jellegzetes szakasz különböztethető meg; nevezetesen: az Engelhartszell és Pöchlarn (2200—2043 fkm-ek), a Pöchlarn és a Sikolovaci-szűkület (2043—1039 fkm-ek), a Sikolovaci-szűkület és Turnu Severin (1039—935 fkm-ek). végül a Turnu Severin és Sulina (931—0 fkm-ek) közötti szakaszok. Az alábbiakban nagy vonalakban ismertetjük az egyes szakaszok jégjárását, majd behatóan tárgyaljuk a bennünket elsősorban érdeklő Devin és Ilok közötti szakasz jégviszonyait. Az Engelhartszell és Pöchlarn (2200—2043 fkm-ek) közötti szakasz Ezen a szakaszon a jégmegjelenés gyakorisága 81—89% között, a jeges időszak átlagos tartóssága 15,5—17,1, leghosszabb tartóssága pedig 61—63 nap között változott a vizsgált időszakban. A jég legkorábban november 19-én jelent meg és legkésőbb március 10-én tűnt el. iA jeges időszak lehetséges leghosszabb tartóssága tehát elérheti a 112 napot. A jég ezen a szakaszon a wieni ]Yasscrbausection tanulmányaiból [25, 26] és az osztrák vízerő-kataszterből (27] megállapíthatóan sohasem állt meg és az alulról felépülő jégtakaró sem ért soha Pöchlarn fölé. A szakasz tehát — természetes állapotában — a jéglevonulás szempontjából rendkívül kedvező volt. A jégmegjelenést megelőző hidegmennviség értéke Swarowsky szerint Passaunál —19, Wiennél pedig —22 C° volt [31]. A szakasz csatornázása után a jégjárás gyökeres változásával kell számolni, mivel a jég a vízlépcsők megépítése után ezen a szakaszon is meg fog állni; ezzel kapcsolatban megnő a jeges időszak tartóssága, és fellép a jeges árvizek veszélye is. Különösen nagy lesz a változás addig, amíg 4az ybbs-persenbeugi és a jochensteini vízlépcsők között tervezett lépcsőket megépítik. A Pöchlarn és a Sikolovaci-szűkület (2043—1039 fkm-ek) közötti szakasz • Ezen a szakaszon a jellemzők változását feltüntető görbék töréspontjait tekintve a jégviszonyokat a Pöchlarn—Dráva-torkolat, a Dráva-torkolat—ilok és az Ilok—Sikolovaci-szűkület közötti szakaszokon külön-külön célszerű tárgyalni. A Pöchlarn és a Dráva-torkolat (2043—1383 fkm-ek) közötti szakaszon a folyás irányában haladva a jégviszonyok fokozatosan romlanak. Erre mutat a jégmegjelenés gyakoriságának 83%-ról 93%-ra, a beállás gyakoriságának pedig 0%-ról 62%-ra való emelkedése. A jeges időszak átlagos tartóssága a szakaszon 15,5 napról 36 napra, a beállásé pedig 0-ról 23,1 napra, a jégmegállási jellemző értéke viszont 0-ról 64%-ra nő. 7d ábránkon jól megfigyelhető a Moravának, a Vágnak a jeges időszak meghosszabbítására gyakorolt hatása. A szakasz Devin (1880 fkm) feletti részén a jég legkorábban november 20-án jelent meg és legkésőbb március 18-án tűnt el. Tshochner F. szerint |41] az osztrák Duna-szakaszon a szabályozás végrehajtása után sohasem állt meg a jég, és a jégtakaró mindig az alsóbb szakaszokon képződött jégboltozatra támaszkodva, a folyás irányával szemben fejlődve érte el az osztrák szakaszt. A folyó ezen a szakaszán'legkorábban december 15-én állt be, és a jégtakaró legkésőbb március 18-án szakadt fel. A jeges időszak ténylegesen észlelt leghosszabb tartóssága 75, az állójégé pedig 59 nap volt. A Devin alatti szakasszal a következőkben részletesen foglalkozunk.
