Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

4. füzet - II. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a Közép-Duna jégjárására

54 2 Horváth Sándor solják. Az évek 80—90%-ában ugyanis ezeknek a folyóknak árhullámai szakítják tel a Közép-Duna jégtakaróját és tisztítják meg a folyót. De ezeknek a folyóknak télutói árhullámai okozzák hazánkban a pusztító jeges árvizeket is. Megemlítendő még, hogy a felső-dunai mellékfolyók vize télen ugyancsak néhány tized fokkal melégebb mint a Duna vize és ezzel kedvezően befolyásolják a Felső-Duna jégjárását. 3. A Duna Engelhartszell és Sulina közötti szakaszának jég járása A jégjárás jellemzésére legalkalmasabbnak látszó adatokat a 7. ábrában foglaltuk össze. Az ábrán feltüntettük: a) az észlelt szélsőséges jégmentes és jeges vízszínek hossz-szelvényét (a vízállásértékeket a Bratislava és Bogojevo közötti szakaszra a II. táblázatban számszerűleg is megadtuk), b) a Duna sémáját, c) a jégmegjelenés és a beállás évi gyakoriságát *d) a jeges- és az állójeges időszakok átlagos évi tartósságát, ej a jégmegállási jellemző változását. A jég megjelenését és a beállást megelőző átlagos hideg-, valamint a jégtakaró felszakadását megelőző átlagos melegmennyiségeket a 8. ábrán tüntettük fel.

5 a) Jellemző vízszínek Jellemző jégmentes kisvízként (7a ábra) az 1047 őszén észlelt legkisebb vízállások összekötő vonalát fogadtuk el, feltüntettük azonban az egyes vízmércéken a jeges időszakban észlelt azokat a legkisebb vízállásokat, amelyek értékei az előbbieknél kisebbek voltak. Ezeket a minimumokat — bár időszerint nem összetartozó értékek — eredményvonallal kötöttük össze. Hasonló módon tüntettük fel a jeges és a jégmentes legnagyobb vízállások burkoló vonalát is. A jeges és jégmentes szélsőséges vízállásokat összehasonlítva levonhatjuk azt a következtetést, hogy a jeges időszakban a Duna Komárom alatti szakaszán olyan alacsony vízállások is bekövetkezhetnek, amelyek előfordulásával jégmentes időszakban nem kell számolni, továbbá hogy a Rusovce alatti szakaszon olyan magas vízállások is felléphetnek, amelyek a jégmentes maximumokat jelentősen (pl. 1956-ban Domborinál 300 cm-rel) meghaladhatják. A rendkívül magas és alacsony vízállások bekövetkezése arra vezethető vissza, hogy a jégdugók és jégtorlaszok az érkező vízhozam jelentős részét visszatartják, így felettük a duzzasztás következtében sokkal magasabb, alattuk pedig alacsonyabb vízszínek alakulnak ki, mint amilyenek a folyam pillanatnyi vízhozamának megfelelnének. b) A Duna jég járása általánosságban A jégjárási jellemzők (7c—e és 8. ábrák) folyómenti változását vizsgálva szembetűnő, hogy azok egy részét ábrázoló görbék folytonosak, vagy ilyeneknek tekinthetők, más részüket ábrázoló görbéket azonban a hirtelen, lépcsőszerű 5 Valamely jelenséget megelőző liideg- (meleg-) mennyiség alatt a napi középhőmérséklet 0 C° alá süllyedésével (fölé emelkedésével) kezdődő és a szóban forgó jelenség bekövetkezéséig tartó időszak napi középhőmérsékleteinek összegét értjük [10. 22].