Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Fertő tó vízszínszabályozása

28 Károlyi Zoltán kerül, másik része visszajut a Lajtába [22, 23]. A Bécs ivóvízellátását szolgáló ,,

Hochquellenwasserleitung" állandóan 1,5—2,0 m

3/s vizet von el a Lajtától. A Wiener-Neustadt és Bécs közötti régi hajózócsatorna, amely ma erőműcsatornaként működik, a Lajtából 1,5 m

3/s vizet kap, ezenkívül a Kehrbachból is táplálható. Végül az 1917—18-ban épült Lajta-Fischa erőmű csatorna [24] W'ienerNeustadtnál 3,5 m

3/s vizet kap a Lajtától, 3,0 m

3/s-t a Kehrbachból, tehát szintén a Lajtából és ez a víz részben a bécsi csatornába, részben a Fischába ömlik, tehát a Lajta számára elvész. De újabban öntözések is települtek a Lajta mellé és magyar területen is igénybe veszi a Lajta megmaradt kisvizét a márialigeti öntözés. Ezek alapján a Lajtát erősen foglaltnak kell minősíteni, ami a Fertő táplálása szempontjából nem kedvező. A többi vízfolyás, mint a Kis-Rába, Répce, Ikva folyók középvize együttesen sem volna elég a Fertő táplálására, de a kisvízhozamukkal meg egyáltalában nem lehet számolni, mert a nagyszámú öntözés azt úgyszólván teljesen igénybe veszi. A Vulka, Bozi, Balfi és Rákos patakok vize figyelmen kívül marad, mert azok most is a Fertőbe ömlenek. Hátra van az árvizekkel való táplálás lehetősége. A felsorolt vízfolyásoknál csak a Lajta és az Ikva árvizei jöhetnek szóba, mert a Répce alsó szakasza árvizet nem szállít, az 1908-ban megépült Répce árapasztó az árvizet a Rábába viszi. Az Ikva árvizeinek bevezetése — amely legújabban komoly formában felmerült — bár nem túl költséges megoldás, de a teljes vízpótláshoz kevés. A Lajta árvizei már komolyabb vízpótlást tennének lehetővé, de a mintegy 30—35 km hosszú nagyméretű csatorna költsége nagy, különös tekintettel a szükséges hidakra. Rá kell azonban mutatni arra, hogy az árvizekkel való táplálás egyáltalában nem oldja meg a fentebb kívánatosnak mondott állandó tóvízszín tartását, sőt a vízszín ingadozása még talán nagyobb lenne. A tavaszi árhullámokkal magas tóvízszínt kellene előállítani, hogy a száraz időszakban ne apadhasson le a megengedett szint alá. De még így sem lehetne biztosítani azt, hogy rendkívüli szárazság idején a víz nem apadna le veszélyes mértékre, mert hiszen nem minden évben jön kiadós árvíz. Tehát ez is csak félmegoldást adna. Itt kell megemlíteni Merlicek osztrák mérnök tervét, amelyet legújabban ismét közzétett [15]. Eszerint a Lajta és a Vulka árvizeit vízerőkihasználással kapcsolatos tárolókba vezetnék és alagúton keresztül egyenletes vízhozamot juttatnának a Fertőbe. Ez rendkívül költséges volta mellett elsősorban az energiatermelést szolgálná és így kétséges, vajon a vízpótlás idején jutna-e a Fertőbe elegendő víz, vagy magas vízállásnál le tudná-e a Hanság-csatorna vezetni. 7. A Dunából való vízpótlás kérdése A fentemlített nehézségek és hátrányok mindegyike elesnék a Dunábó való vízkivétel esetén. Az erre vonatkozó részletes elgondolás az [1] alatt idézett tanulmány végén található. Ennek lényege, hogy a Rajkai zsilip mellett (1. ábra) -— a szomszédos mellékág lezárása által — lehetségessé válik a Dunából, ill. Mosoni Dunából a víz gravitációs kivétele még a legalacsonyabb Duna-vízállás mellett is. A terepviszonyok megengedik, hogy a víz tápláló csatornán Bezenye, Hegyeshalom községek határában a Lajtákat, valamint a budapest—bécsi vasutat és műutat keresztezve eljusson a Mosonszolnok határában tervezett elágazáshoz. Ettől a ponttól délre 10 km-nyire kezdődik a Hanság medencéje, innen tehát