Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

348' Degan Ariosto hatásfokkal, rossz csőcsatlakozással, nehéz és nem kielégítő minőségű csőanyagokkal, kis teljesítményű és magas energiafogyasztású gépcsoporttal. Mindezek ellenére a Pó síkságon igen sok gazda előnyösnek vélte az alkalmazását, hordozható berendezést szerzett be és „kiegészítő" öntözésként alkalomszerűen használta. Ezt az öntözési rendszert, bár a műszaki körökben fanatikus védelmezői voltak, mégis sokan ellenezték. Az utóbbiak elsősorban az igen magas üzemi, üzemanyag, fenntartási költségeket, a munkaerő szükségletet emlegették, ezenkívül károsnak tartották romboló hatását a talajon és a növényen, melyet egyrészt a csövek áthelyezési munkája, másrészt a nagy permetintenzitás okoz. Az esőztető öntözőberendezések végérvényesen csak a második világháború után honosodtak meg, miután hidraulikai és szerkesztési szempontból tökéletesebbé váltak és a vízadagolás mértéke megjavult. Bár ezeket a berendezéseket sokszor gazdaságosság híjával és helytelenül haszná ják, egyes esetekben az esőszerű öntözés különösen nagy előnyökkel jár. Ezért minden esetben körültekintő gazdaságossági számítást kell végezni, hogy a várható jövedelem arányban van-e és megfelel-e a kiadásoknak. * * * A közösen üzemben tartott esőztető berendezések beszerzését igen megkönynyítik az öntözési törvény kedvezményt nyújtó rendelkezései. A 600 m-nél magasabban fekvő területeken a hordozható berendezések költségénél — a talajjavítás elősegítésére — egészen 60%-ig az állam vállalja magára a költségeket (az 1952. július 15-i 991. sz. törvény alapján). A földbeépített csővezetékes rendszernél 33%-ig emelkedhetik a kedvezmény. Az 1928. évi földhitel törvény adta lehetőség szerint 30 évi visszafizetéssel, évi 2,5%-os kamattal vehető fel kölcsön. Ez jóval alacsonyabb, mint a szokásos 6%-os kamat. Világos, hogy e kedvezmény, bár igen előnyös, de megfelel a mezőgazdaság követelményeihek, ahol a tőke 6%-os kamatozására nemigen lehet számítani, kivéve az egészen különleges jövedelmezőségi lehetőségeket. A Cassa per il Mezzogiorno-hoz (Dél-Olaszország-i Hitelbankhoz) tartozó és szövetkezetekbe tömörült gazdák területein a főművek, csatornák építése majdnem teljesen az állam feladata és terhe, e terület mintegy harmadrésze Olaszország mezőgazdaságilag művelt területének. A négy autonóm területen egyéb rendelkezések is segítik az esőszerű öntözést, különösen Trentino-Alto Adige-ben, leginkább a hegyvidéki, trágyázó öntözéseknél. Egyébként a bonifica, a „teljesértékű talajjavítás" törvénye csak az első kategóriába tartozó társulatokra érvényes, ahol az állandó hálózat és az átépítési munkák költségének 75%-át is elérheti a támogatás összege. Más területeken csak a talajjavítással kapcsolatos támogatást lehet alkalmazni, amely a költségek 33%-át teszi ki. Az állam gyakorlatilag majdnem kizárólag a bonifica kiemelt területein biztosítja a támogatást, inkább elhanyagolva a többi részt, ahol a terület nem annyira fontos, és nem döntő a beavatkozás. Jelenleg a törvény rendelkezéseit teljesen rugalmasan alkalmazzák, a támogatás mértéke különböző. Csak a teljesértékű talajjavítás egészen különleges eseteiben éri el a legnagyobb mértékét. Olaszországban a mezőgazdaságilag művelt területből 7 700 000 ha-on kell végezni talajjavítási munkát. E területhez újabbak is csatlakoznak, így például