Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

Az esőszerű öntözés Olaszországban 270' Itt és általában Közép-Olaszországban az új létesítményeknél mindenhol bevezették a vízmérést, ennek érdekében általában a Neyrpic-féle vízszínszabál^MÓ automatákat használják. 1 m

3 víz díja gravitációs kiszolgálás mellett 3 ^Ri. A helyszínre beépített előregyártott kis szelvényű betoncsatorna költsége 2—3000 líra/fm. A beruházások költségét nagyrészben az állam viseli. A beruházáshoz való hozzájárulás címén a hasznosítók az egész beruházási összegnek csak 12,5%-át fizetik 15—25 év alatt. A hozzájárulás felszín alatti csőhálózatoknál 3800—9600 líráig terjedhet ha-onként és évenként, míg felületi öntözésre berendezett öntözőfürtökben 2700 lírától 10 500 líráig. A legújabb törvény alapján a hasznosító a beruházási költségnek csak 8%-át téríti. A teher mellett vizsgálandó lenne az üzem jövedelme is. Egy példa szerint az amerikai mogyoró, melyből 40 q/ha termésre lehet számítani, mázsánként legalább 10 000 líráért értékesíthető. így 1 ha termelési értéke 400 000 líra, amelynek a Borgo Montenero öntözőfürtben mintegy 10%-át kell a termelőnek részben vízdíj, részben a beruházáshoz való hozzájárulás címén fizetnie. Ilyen arányok mellett természetesen nem közömbös, hogy a felületi öntözőmódszer mellett 3 lírát fizetnek a gravitációs víz m

3-éért vagy esőszerű öntözőmódszer mellett 7,5 lírát a nagy nyomású vízért. Érthető a törekvés , hogy lehetőség szerint az olcsóbb vízzel öntözzenek. Ugyanezen a területen a következő termésmennyiségeket érik még el: kukorica 30—40 q, lucerna 30—40 q ha-onként. Közép-Olaszországban a síkságok kisebb részét teszik ki az összes mezőgazdasági területnek. így érthető, hogy lényegében az esőszerű öntözés kap nagyobb jelentőséget, mint Dél-Olaszország gyűrött és homokos területein. Más a helyzet Eszak-Olaszoiszájjbaii. Az 1950. évi adatok szerint a Pó síkságnak mintegy 60%-a volt öntözésre berendezve. Az új 10 éves fejlesztési terv további 337 300 lia új öntözést irányzott elő erre a területre. Ezekből az adatokból magyarázat nélkül is könnyen érthető, hogy a fejlesztés során Észak-Olaszországban mintegy 50%-ban volt szükség az esőszerű öntözés előirányzására. A fejlesztés már elsősorban is csak azokon a területeken képzelhető el, ahol a felületi öntözések eddig megvalósíthatatlanok voltak. Az esőszerű öntözéssel olyan gyűrött területeket, dombvidékekéi is öntözhetnek, melyek eddig az öntözést nélkülözni voltak kénytelenek. így érthető meg, hogy miért van szükség Észak-Olaszország egyes területein az esőszerű öntözőmódszer nagyarányú alkalmazására. A Verona melletti Consorzio Bonifica Agro Veronese öntözőtársulat összes területe 30 000 ha. A nemrég berendezett egyik új öntözőfürtről a következő adatok állnak rendelkezésre. Az öntözőfürtöt kis — 200 l/s vízszállítású — szivattyútelephez kapcsolt mintegy 15 km hosszú előregyártott nyílt betoncsatorna látja el vízzel. Területe 300 ha. Tekintettel arra, hogy a kavics altalaj fölött csak mintegy 40—60 cm termőtalaj van, 200 l/s vízhozamegységgel kell öntözni, hogy a parcellákon a gyors beszivárgás miatt a vizet végig lehessen vezetni. így a szivattyú által szállított teljes vízmennyiséget egy időben egy hasznosító kapja. Az órarendben 80—90 érdekelt között van e vízmennyiség hasznosítása biztosítva. Az öntözőrendszer területén esőszerű öntözést nem alkalmaznak, mert a megszokott régi öntözésmódok, a nagy vízhozamegység s az erre épített vízelosztási terv mellett, a kis vízszállítóképességű szivattyúaggregátok alkalmazása, az órarendbe való beillesz6*