Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban
Az esőszerű öntözés Olaszországban 270' b) Az éghajlat Az időjárás is jelentősen változik az ország egyik végétől a másikig. A Pó völgyében tipikusan kontinentális éghajlat uralkodik, nagyon hasonlít a közép-európai időjáráshoz. A téli és nyári hőmérséklet között határozott különbség van. A félsziget déli részén és a szigeteken azonban az időjárás mediterrán jellegű. A tél enyhe, a nyár forró. Ezt az alapjában két különböző éghajlatú területet az Apenninek északi vonulata választja ketté, s ennek megfelelően a hegység északi oldalán van a kontinentális öv határa, a déli oldala viszont a mediterrán éghajlat kezdetét jelzi. Az éghajlatnak megfelelően a csapadék is erősen változó. Áprilistól szeptemberig terjedő féléves időszakban a Pó völgye átlag 400 mm csapadékot kap. KözépOlaszországban ez időszakban 300 mm-nél kevesebb az eső, míg Dél-Olaszországban és a szigeteken a 100—200 mm-t alig éri el. Az északi vidéken a legtöbb csapadék nyáron van. Az Apenninekben, KözépOlaszországban két csapadékmaximumot találunk, az egyiket tavasszal, a másikat ősszel, míg délre haladva a két maximum télen és nyáron jelentkezik. .Június, július és augusztus hónapokban, tehát a mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb időszakban az egyes vidékeken lehulló valószínű csapadékértékek a következők [ 17j: 100 év közül a csapadék 25 mm 50 mm 100 mm 150 mm alatt van Észak-Olaszországban, Parma 0 6 24 52 évben Észak-Olaszországban, Velence ... 0 0 8 32 Közép-Olaszországban, Firenze .. . 2 6 32 58 Közép-Olaszországban, Róma 6 28 70 86 Dél-Olaszországban, Caserta ... 4 8 40 70 Dél-Olaszországban, Palermo . .. 56 78 96 100 „ Az olasz csapadékviszonyokra jellemzőek még a nagy szélső értékek. Míg ÉszakOlaszországban minden szabályosság nélkül az évi csapadék összege 800—1500 mm között változhat, addig Dél-Olaszországban a minimális és maximális csapadékmennyiségek közötti arány elérheti az 1 : 3, 1:4 értéket is. A vízellátottságot jellemczh eti a vízfolyások fajlagos hozama is. Ezek a következők [17]: Átlagos nyári Az évi átlagos A folyó neve fajlagos víz- vízhozam %-ában hozam 1/mp km 2 Adige (Verona) 34 65 Reno (Bologna) 13 21 Arno (Pisa) 6 23 Tevere (Roma) 11 42 Volturno (Caserta) 10 32 Ofanto (Foggia) 1,7 21 Simeto 3,3 18 Észak-Olaszország vízfolyásaiban Léhát bőségesebbek a vízhozamok, KözépOlaszországban valamivel kisebbek, míg délen egészen alacsonyak (1. ábra). 2. А/. öntözés múltja, jelene és a fejlesztés tervei Az olasz öntözések fejlődésének első nagy időszaka a XIII. és XV. század közé esik, nhg a XVI—XVIII. század közé eső időszakban a politikai és társadalmi feltételek nem kedveztek új művek építésének. Mégis a múlt század végén Olaszországban már mintegy másfél millió ha öntözés volt.
