Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
2. füzet - III. Dobos Alajos-Salamin Pál: Az esőztető berendezések szórófejének vizsgálata
Az esőztető berendezések szórófeje ï I 1 R—33 szórófejet. Különösen a 14—20 mm átmérőjű fúvókák esetében működik kiválóan. Az ábrán megfigyelhető, hogy a legkisebb, azaz a 14 mm-es fúvókával is (az üzemi tartomány baloldali határvonala) 4—5 m-rel távolabbra öntöz, mint az Sz—2 szórófej a 16 mm-es fúvókával (az üzemi tartomány baloldali határvonala), tehát kisebb intenzitással valószínűleg kedvezőbb permeteloszlást is biztosít. A német MANNESMANN-szórófejek (26. ábra) R— H üzemi tartománya első rátekintésre bonyolultnak tűnik a többszöri átfedés miatt. A PR—1, PR—2 és PR—3 szórófejeket, mint említettük, tulajdonképpen már figyelmen kívül hagyhatjuk. tehát csak az MR, Kapitän és Admiral szórófejeket kell vizsgálnunk. Az MR-szórófejek 9—57 m között a 12 és 15 m, valamint a 25 és 28 m szórási távolságok között mutatnak átfedési hiányosságot. Az utóbbi hiányosságon segít valamit a Kapitan-szórófej. Különben a Kapitän és az Admiral szórófejek igen jól felhasználhatók 26—62 m közötti szórási távolság biztosításához. A 23. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a közép- és a nyugat-európai szórófejek szórási távolsága — amint azt az „Általános vizsgálatban" bemutattuk — kereken R = 5—60 (113) m között váltakozik. [Az alkalmazott H = 10—70 (80) m nyomású határokat a Q— H görbékkel kapcsolatban már vizsgáltuk.] A magyar Sz—5 szórófejről megállapítjuk még, hogy a // - 50 m nyomáshoz tartozó R = 60,5 m szórási távolság igen nagynak mondható. Ennek megfelelően a permet sugárirányú eloszlása és a kiszórt vízcseppek mérete további tanulmányt kíván, mert valószínű, hogy a fúvókából nem vízszálas, hanem tömör vízsugár lép ki. A tömör vízsugár a levegőben bomlik szálakra, majd cseppekre. Ebben az setben a szórófej fúvókája nem vesz részt a vízsugár szétbontásában, ami ezért tökéletlen. 3. Összehasonlítás és értékelés a Q—II és It—II jelleggörbék alapján Ennél az összehasonlításnál és értékelésnél a szórófejek d = 10—30 mm-es átmérőjű fúvókáihoz tartozó Q—II és R— H jelleggörbék üzemi szakaszait használtuk fel. Ha az adott átmérőjű fúvókához (pl. d = 12 mm) tartozó üzemi szakaszokat a Q—H, illetőleg R— H koordináta-rendszerben együttesen ábrázoljuk, akkor igen szemléletes áttekintést kapunk à különböző szórófejek adott II nyomáshoz tartozó Q vízszállításáról, valamint R szórási távolságról. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez az ábrázolási mód legfeljebb 15—20 db különböző szórófej együttes vizsgálatára alkalmas, mert az átfedések miatt ennél több üzemi szakaszt egy ábrán már gyakorlatilag nem lehet ábrázolni. A jelleggörbék meghatározásánál a leírt módon jártunk el. Figyelemmel kísértük egyben a kontrakciós tényező alakulását is és megállapítottuk, hogy az aránylag kis mértékű ingadozást mutat. Példaképpen közöljük a 27. ábrát amelyen, a dj = 10 mm, d 2 = 12 mm és d 3 = 14 mm átmérőjű fúvókák /x = 1,0 kontrakciós tényezővel számított Q— H jelleggörbéin kívül, a vizsgált szórófejek jelleggörbéinek üzemi szakaszaiból szerkesztett tartományokat is feltüntettük. Megfigyelhető, hogy a tartományok keskenyek és jobboldali határvonalaik a jjl = 1,0-hoz tartozó jelleggörbéket igen jól megközelítik. A tartományok határain fekvő Q— H adatpárok figyelembevételével számított kontrakciós tényező értékei — a d = 10—30 mm-es fúvókák esetében — /л, = 0,93—0,99 között váltakoztak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a legtöbb szórófej kontrakciós tényezője /z = 0,95—0,97 közé esett.
