Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A víztározás és népgazdasági jelentősége

K5 Csenterics Sándor embereknek sikerülni fog a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával olyan megoldást kidolgozniok, amely a kisesésű Dunai vízerőművek építését is gazdaságossá fogja tenni. Az ország 1975-ig gazdaságosan kiépíthető .vízerőműveinek teljesítőképességét mintegy 300 MW-ra becsülik és távlati terveinkben mi is számítunk ezek kihasználására, mégpedig olyan mértékben, hogy a vízerőművek termelése 1973-ben körülbelül 7%-át fedezhesse az összes villamosenergia szükségletünknek. A hazai vízerőműveink várható teljesítőképessége az 1975. évben előzetés feltételezések szerint a következőképpen alakulhat: Л meglevő erőműveink rendelkezésre álló beépített teljesítőképessége MW (RBT) 19,1 1975-ig kiépíthető vízerőművek: Nagymaros (magyar rész) 60 Felső-Dunai oldalcsatornás (magyar rész) 170 Tass 2 Hernád 1 14,1 Tiszabura 17,5 Rába 1 7,5 Rába II 5,3 Rába III 6,8 Kvassay-zsilip 2 Törpe vízerőművek . . . .. 2 Összesen : 306,3 MW Ezek közül a Hernád és a Rába I. vízerőmű beruházási programmja már napi tározós csúcserőműre készült. A felsoroltakon kívül szerepel a tervekben a nagymarosi vízerőműnél a Szentmihályhegyen létesíthető hidraulikus energiatározó, amely — mint hallottuk — az alaperőmuvel együtt kb. 300 MW-ot tudna fedezni az együttműködő villamosenergia-rendszer csúcsterheléséből. Egyik nagy előnye a hidraulikus energiatározóknak, amelyek létesítését gazdasági szempontból az indokolja, hogy a csúcsterhelések fedezéséhez, tározós vízerőmű hiánya esetén, a viszonylag legdrágábban termelő régi hőerőművek igénybevételére van szükség. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a hidraulikus energiatározó gazdaságosságának számításánál mindig az illető villamosenergia-rendszer tényleges terhelési viszonyaiból kell kiindulni, mert nem bizonyos, hogy az egyes külföldi államokban elért eredmények minden további nélkül alkalmazhatók a hazai viszonyainkra is. Feltétlenül figyelembe kell venni a villamosenergia-rendszerünkben messzemenően alkalmazott, úgynevezett növekményarányos teherelosztásnak azt a következményét, hogy az éjszakái energia csak addig olcsó, amíg azt a visszafogott alaperőművek szolgáltathatják. Minél jobban feltöltjük azonban a terhelési diagram éjszakai hullámvölgyét, annál jobban drágul a szivattyúzási munka önköltsége. Az energiahatározók létesítésénél is érvényesül tehát az a törvényszerűség, amelyet a konvencionális vízerőműveknél tapasztalhatunk, amely szerint a lehetőségek kihasználásának előrehaladásával a gazdaságosság egyre inkább csökken. E törvényszerűség oka azonban nem azonos a vízerőműveknél és a hidraulikus energiatározóknál. A normális vízerőművek gazdaságossága ugyanis azért csökken az idő függvényében, mert a világon midenütt először azokat à vízerőműveket építik ki, amelyek energetikai jellemzői a legkedvezőbbek és csak fokozatosan kerül sor a mindig kevésbé gazdaságosan kihasználható vízenergia-források kiépítésére. A szivattyús tározóval kapcsolt vízerőművek gazdaságossága viszont a topográfiai adottságoktól függetlenül azért is mérséklődik, mert minél jobban kiegyenlítjük az éjszakai terhelés hullámvölgyét, annál rosszabb hatásfokú hőerőműveket kell ehhez üzemeltetni. Az olcsóbb éjszakai importenergiának ilyen célokra való felhasználása, — különösen, lia az vízerőműből származik — természetesen a legnagyobb mértékben indokolt és a nemzetközi energiacsere általános növekedésének az àz egyik legfőbb oka.