Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - III. Dobos Alajos-Salamin Pál: Az esőztető berendezések szórófejének vizsgálata

Az esőztető berendezések szórófeje ï I 1 A törekvés a nagy, de nem igen nagy szórási távolság biztosítása. A nagy szórási távolság az állandó jellegű szántóföldi permetező telepeknél fontos, ahol csővezetéket lehet megtakarítani és a szórófejet csak kevés alkalommal kell áthelyezni. Hátránya viszont a nagy szórási távolságnak, hogy nehezen lehet igazodni vele az öntözött terület alakjához és határvonalához. Az igen nagy szórási távolság: az utóbbi hátrányon felül, még eróziós és eloszlási szempontból is kerülendő. A kis távolságra dolgozó szórófejek a kisebb területegységek (kertek, kertészetek, gyepfelületek, keskeny parcellák stb.) öntözésénél szükségesek. Ezekkel jobban igazodhatunk a terület alakjához. A szórási távolság jól jellemezhető az R—

H és R—Q (esetleg az utóbbihoz. igen hasonló R—i) jelleggörbékkel. Az R—II jelleggörbék és üzemi szakaszaik ugyanazon szórófejnél és fúvókánál megadják ( 13. ábra) a nyomás függvényében a szórási távolság változását. Az R—Q jelleggörbék pedig kapcsolatot adnak (14. ábra) a kiválasztott fúvókájú szórófejnél, a vízszállítás és a szórási távolság között, természetesen változó nyomás mellett. (Az R—i jelleggörbék ugyancsak a vízszállítás és a szórási távolság között adnak kapcsolatot, változó nyomás mellett, mint az R—Q görbék. Ezeket a görbéket tanulmányunkban nem alkalmazzuk.) Az R—

H jellegtartomány és üzemi tartomány (13. ábra) az azonos típusú, de különböző d átmérőjű fúvókákkal felszerelt szórófejek jelleggörbéit foglalja össze. A Q—II tartományhoz hasonlóan, az egyes országok vagy szórófej-gyárak nyártmányainak; nagyságrendi összehasonlítására, értékelésére használható. Az egyes hazai és külföldi szórófejek szórási távolságát, a jelleggörbék és jellegtartományok figyelembevételével, a „Részletes vizsgálat"-ban hasonlítjuk össze. Az öntözött terület nagyságát (F, m

2, ha, kh) részben a szórási távolságnak, részben a szórófejek egymás melletti elhelyezésének, kötésének figyelembevételével állapítjuk meg (1. az (5) összefüggést, a 11. és 16. ábrát és a IX. táblázatot). Egyetlen szórófej által éppen megöntözött kör alakú terület 0,02—4,0 ha, a hasznosan megöntözött terület a (8) képlet szerint 0,0145—2,9 ha között változhat, a szórófej gyártás mai technikai fokán. A kötésben elhelyezett szórófejek esetében ezek az értékhatárok az öntözött területek átfedésének megfelelően (IX. táblázat) csökkennek. A szórófejek az öntözési célnak megfelelően általában különböző magasságra {H

f, m, m A. f.) állíthatók. A szokásos elhelyezési módok a következők: 1. talajfelszín alatti mély elhelyezés (külön erre a célra készített süllyesztett vagy aknába szerelt szórófejek), 2. közvetlenül a talajfelszín fölötti elhelyezés kb. 0,45 m magasan közvetlenül a vízszintes csőre vagy T idom függőleges szárára, szánkóra, kocsira, kerekeken mozgó nyomócsőre, tartályra, tömlőre), 3. középmagas elhelyezés, kb. 1—3,5 m magasan (2—3 lábú állványon, leszúrható boton, traktoron), 4. magas elhelyezés, kb. 3,5—8 m magasan (3 lábú állványon). A talajfelszín alatti szórófejek csak kisebb mértékben (pl. a felszínig felnyúló aknába helyezett szórófejek) akadályozzák a mezőgazdasági munkagépek üzemét és a közlekedést. A közvetlenül a talajfelszínen és a közepes magasságban elhelyezett szórófejek a szántóföldek, a legelők, a rétek, azaz általában az alacsony növényű területek öntözési feladatait oldják meg. A magasan elhelyezett szórófejekkel