Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Kollár: A Mura árvízhozama 155 felraktuk a 2. ábrán látható meder hossz-szelvényt és az eddigi olyan árvizeket, melyekre az évkönyvek adatai vízhozamokat is tartalmaztak (a verzseji és letenyei adatokat számítottuk.) Az ábra adatai szerint kisebb-nagyobb tározódás a legfelső szakaszt kivéve mindenütt van, a Mura árvize a völgyön vonul le. A nem túl széles völgyben úgy látszik nincsenek töltések (erre vonatkozólag semmiféle adatot nem*tudtunk beszerezni). A völgy nagyjából a jugoszláv határt elérve kezd szélesedni, míg a magyar határnál az ártér 5—7 km széles lesz. A folyó 1%-os valószínűségű árvízhozama a Drávába való torkolatánál 1060 m

3/s-ra adódott. A hidrológiai hossz-szelvény megbízhatóságával kapcsolatban csak annyit tudunk mondani, hogy az alsó szakasz >n a valószínűségszámítással kapott eredmények megfelelőek, ezeket a meglevő hossz-szelvény és árvízhozamok segítségével ellenőriztük és az értékek helyesnek bizonyultak. Az osztrák szakaszra vonatkozólag az évkönyvön kívül más adatunk nem volt, így az árvízhozam értékeket más módon ellenőrizni nem tudtuk. A fajlagos árvízhozamok kettős logaritmuspapírra felrajzolt vonala csak megerősítette számításunk helyességét. Ezt a szakaszt azonban célszerű lenne az egyes osztrák állomások tényleges vízhozamgörbéjével ellenőrizni. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a magyar—jugoszláv szakaszon a vízhozamokban elkövetett hiba mintegy 10% lehet, az osztrák szakaszon előfordulhatnak nagyobb eltérések, de azok is előreláthatólag csak 20—30%-osak lehetnek. A tanulmány célja a betöltésezés után megnövekedett árvízhozam kiszámítása volt. Az eddigi adatok birtokában ezt a számítást a következőképpen végeztük el. Felraktuk öt olyan árhullám fajlagos árvízhozamait kettős logaritmuspapírra ( 4. ábra), melyeknél az osztrák évkönyvekben vízhozamadatok is szerepelnek, a verzseji és letenyei árvízhozamok meghatározásánál számításra voltunk utalva. A fajlagos árvízhozamok ábrájában minden egyes árhullámnál Landscha alatt törés mutatkozik. Ez annak a következménye, hogy az árhullám itt hirtelen ellapul, a víz szétterül és a tározódás csökkenti az árvízhozamot. A betöltésezés hatására a tározódás megszűnik, tehát a fajlagos lefolyást ábrázoló vonalaknak egyenesen kell folytatódniok (szaggatott vonalak). Ezzel hallgatólagosan fellételezlük, hogy a lározódási viszonyok meg fognak egyezni a felsőbb szakaszéval. Ez a feltételezés igen közel áll a valósághoz, hiszen a töltések távolsága 600— 1000 m között lehet, ami nem esik messze a felső szakasz völgyének szélességétől. Ilyen módon tulajdonképpen azt határoztuk meg, hogy milyen lett volna az az árvíz, ha már töltések között folyt volna le. A fajlagos árvízhozam növekedést (q |m

3/s, km

2]) és az illető árvíz letenyei vízmércére vonatkoztatott mért fajlagos árvízhozamát egy ábrában egyesítve azt kaptuk, hogy a betöltésezés hatására mennyivel fog megnőni valamilyen árvíznél a fajlagos árvízhozam. (A 4. ábrában az eddig észlelt legnagyobb árvíz vonalát is megszerkesztettük). A görbét csak kismértékben extrapolálva a letenyei vízmérce szelvényében kiszámítottuk a kiilön4. ábra. A fajlagos árvízhozam alakulása a Murán, egyes árvizeknél