Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VI. Rétháti László: A talaj kapillaritásának mérnöki vonatkozásai

144 Rétháti László g) A feltöltés és talajcsere beépítésének egyes szempontjai Száraz szemcsés talajok beépítése padlóburkolat, vagy alaptestek alá azzal a veszéllyel jár, hogy az már kapilláris víz hatására is jelentős roskadást szenvedhet; ez a veszély ilyen esetekben annál is inkább fennáll, mert a homokot alacsony víztartalom mellett nem is lehet megfelelő mértékig tömöríteni. Földnedves homok beépítése is csak akkor biztonságos, ha roskadási vizsgálatokkal megállapítjuk előzetesen, milyen tömörség esetében következik be a megengedettnél kisebb roskadás, feltételezve, hogy a feltöltés ki is száradhat. A víztartalomnak a mélységgel való szabályos változását felhasználhatjuk arra, hogy kijelöljük adott esetben azt a mélységet, ahol a talaj víztartalma tömöríthetőség szempontjából optimális, a töltés kevésbé kényes rétegeibe irányítva az efelett fejtett anyagot. h) A zavart szerkezet újraelőállítása A kísérletek azt bizonyították, hogy a szemcsés talajok zavart szerkezete reprodukálható. Erre utalnak azok a kísérletsorozatok, ahol a minták tömörsége más és más volt: ennek ellenére szabályos összefüggéseket lehetett megállapítani a hézagtényező és valamely fizikai jellemző között, vagy ha azonos tömörségű mintákat vizsgáltunk, azonos eredményeket kaptunk ezekre a jellemzőkre. Ebből arra következtethetünk, hogy a szemcsés talajok struktúrája, a kapilláris terek mérete, alakja és kapcsolata a talaj szemeloszlási görbéjével egyértelműen adott. Ezek szerint feltehető, hogy adott fajlagos terhelés ugyanolyan mértékű deformációt okoz a zavart, mint a zavartalan mintán, ha azok tömörsége megegyezik: a kompressziós kísérletek első közelítésképpen zavart mintával is elvégezhetők. 11. összefoglalás A kapillaritás alapegyenleteit a talajjal kapcsolatos jelenségek leírásához csak közvetve tudjuk felhasználni, átvéve az anyagvizsgálat azon kutatásainak eredményeit, melyek a fizikai és kémiai állandók meghatározására irányultak. Bizonyos fenntartással kell kezelnünk az „ideális talajok"-ra felírt formulákat is, mert ezen — egyenlő szemcsékből álló halmaz bonyolult hézagtér-rendszerét még jól-rosszul jellemző — képletek megtévesztő eredményeket adnak, ha a talaj graduált, finom szemcsékből áll, és a kötött víz jelentő ; szerephez jut, különösen ha szerkezetes (strukturális) talajról van szó. Ennek a helytelen általános sításnak köszönhető, hogy az agyagok kapilláris tartományainak kiterjedését a legutóbbi évekig 10 és 100 méterekre becsülték. A talaj és az egyedi hajszálcső között kapillaritásukat illetően az egyik leglényegesebb különbség, hogy a talaj víztartalma (relatív nedvessége) nem azonos minden keresztmetszetben, változik a szabad vízfelszíntől mért távolsággal. Könnyen bizonyítható, hogy a kapilláris telítettségi fok és az áramlást irányító erőjáték kölcsönösen függenek egymástól. A kísérletek azt bizonyították, hogy a víztükör felett — minden esetben — egyenletes telítettségű tartomány (h

c

n) alakul ki, melynek relatív nedvessége <r

e) a talaj graduáltságától függően lehet egy, de ennél jelentősen kisebb is. A talaj tömörítésével a kapilláris vízkapacitás (víztartalom) csökken, r

e viszont gyakorlatilag változatlan marad. A talaj előzetes nedvesítésével a talaj telíthetőségi