Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A víztározás és népgazdasági jelentősége

A víztározás népgazdasági jelentősége ISVárpalota—Székesfehérvár iparvidéken 40 %-áig terjedő vízhiánnyal kell időnkint számolni. A Délpesti Ipari Vízmű üzembehelyezése előtt vízhiányos időszakban egyes délpesti üzemek csökkentett mértékben termeltek, emiatt tervteljesítésükben lemaradás következett be. Vízellátási nehézségekkel küzd hosszú idő óta Tatabánya, ahol néhány ipartelep (erőmű, karbidgyár, alumíniumkohó) a szennyezet vizeket kénytelen vízellátási célra használni és magas költséggel tisztítani. A Tisza-völgyben a távlati öntözési terveket tekintve nem áll elegendő vízmennyiség rendelkezésre. A Körös-menti öntözéseknél pedig a vízigényeknek 25-—30%-a időnkint máris hiányzik. A vízigények rohamos növekedését mutatja, hogy az 1948. évi országos vízfelhasználás a mainak csak a fele volt. Méginkább rávilágít a vízigények nagyarányú növekedésére, ha a távlati vízigényeket a jelenlegi vízfelhasználással hasonlítjuk össze. A mezőgazdaság vízfelhasználása 1965-re a jelenlegihez képest 81%-kal, 75 m

3/s-ról 136 m

3/s-ra emelkedik. A távlati terv szerint történő fejlesztés vízigénye pedig — 1,4 millió kh öntözés és 100 000 kh halastógazdaság kiépítését figyelembe véve — a jelenleginek közel hétszerese: 456 m

3/s. Az ipari- és ivóvízhasználatok rohamos növekedésére jellemző, hogy — előzetes becslések szerint — 1965-re az ivóvízfelhasználás a jelenlegi 18,2 m

3/s-ról 3 m

3/s-mal, 1975-ig pedig 12 m

3/s-mal emelkedik, az ipari vízfelhasználás pedig a jelenlegi 53,3 m

3/s-ról 1965-ig 8 m

3/s-mal, 1975-ig pedig 26 m

3/s-mal növekszik. Ily módon a teljes ipari-és ivóvízhasználatok 15 év alatt a maihoz képest kb. ö2°/

0-kal emelkednek. E számok azt mutatják, hogy a vízigények növekedési üteme a jövőben meggyorsul. Míg az elmúlt évtizedben a vízfelhasználás 100%-kal növekedett, a következő 10 évben — az öntözött területnek 600 000 kh-ra történő fejlesztését figyelembevéve — 120 °/

0-os lesz á növekedés. Az 1975. évi országos vízfelhasználás pedig — 900 000 kh. öntözött területet feltételezve — a mainak mintegy háromszorosát fogja kitenni. Ezt a vízigényt már a nagy folyók menti területeken — különösképpen a Tisza völgyében — sem lehet mindenütt kielégíteni e folyók természetes vízkészletéből. Még kevésbé fedezik a megnövekedett vízigényeket a nagy folyóktól távolabb eső teriiletek csekély vízkészletei. 2. A víztározás jelentősége A víztározás kérdését a vízhiányok pótlása, a természetes vízhozamokból egyre kevésbé biztosítható vízigények kielégítésének szükségessége vetette fel. Az időszakosan jelentkező vízfeleslegek tárolása révén, a vízfolyásoknak természeti adottságuk folytán ingadozó vízhozamait bizonyos mértékben egyenletesebbé tehetjük és összehangolhatjuk a szükségletekkel. A nagy esőzések és a tavaszi hóolvadások idején jelentkező, gyakran pusztításokat okozó vízmennyiségek egy részének tarozásával és a tározott víznek a természetes vízhozamok által nem fedezett vízigények kielégítésére való felhasználásával csökkenteni lehet a időszakosan jelentkező vízhiányt. Jobban lehet biztosítani a folyamatos vízellátást, egybe lehet hangolni a vízkészlet és a vízigény időbeli változásait. Emellett egyes tározók révén csökkenthető az árvizek pusztító hatása.