Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VI. Rétháti László: A talaj kapillaritásának mérnöki vonatkozásai

128 Rétháti László «ebből a felszívott vízmennyiség: (23

) L + ç A mérleg skáláján tett leolvasásokat is korrigálnunk kell, mert a kiegyensúlyozáshoz szükséges erőnek le kellene győznie az elmozdulás okozta felhaj tóerőváltozást. A helyes skálaleolvasást úgy kapjuk meg, hogy a tényleges leolvasást osztjuk a serpenyő 1 g terhelés változására bekövetkező — beosztásokban kifejezett — elmozdulásával; utóbbit az emelkedés tetszőleges időpontjában határozhatjuk meg. Ezekből az adatokból, a mérleg karjának és indexének hosszából, valamint a skálabeosztások távolságából q> is számítható. W

p az eredetivel egyező keresztmetszetű edényben tárolt víz súlyveszteségének állandó méréséből határozható meg. A levezetés azon a feltételezésen alapul, hogy a minta által felszívott víztömeg teljes egészében a — pillanatnyi nedvesítési kontúrvonal feletti — száraz talaj részecskék telítésére fordíttatik. Ez a feltevés elfogadhatónak látszik, bár Krüger [13] szerint „az egyensúly eléréséig, illetve a kapilláris telítés befejezéséig minden csőszakaszban alul több' víz lép be, mint amennyi kilép". Kétségtelen, hogy van olyan jelenség, mely Krüger felfogását látszik igazolni (pl. a vízből kiemelt mintán a nedvesített felület lassan továbbra is emelkedik), de ez a még nem teljesen tisztázott, „másodlagos telítési folyamatnak" nevezhető hatás a legtöbb esetben valószínűleg elhanyagolható. A felszívási kísérletet a S-talaj kivételével mindegyik anyaggal elvégeztük. A 14. ábrán jellegzetes felszívási görbét mutatunk be, megszerkesztve mellette a relatív nedvesség magassági változásának diagramját is. A felszívási görbe szerkesztéséhez két megjegyzést kell fűznünk: 1. Az első leolvasásig felszívott víz mennyisége csak a kísérlet után, a cső ismételt súlymérésével határozható meg; 14. ábra. Az АЛ-talaj által z magasságig felszívott víz mennyiségének (z) és a talajoszlop relatív nedvességének (r) magassági értelemben vett változása Bildll4. Ilühenmässige Veränderung der Menge (x) des durch Ak-Boden bis zur Höhe (г) hochgesaugten Wassers und der relativen Feuchtigkeit (r) der Bodensäule