Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - V. Puskás Tamás-Szesztay Károly-Zsuffa István: A Duna-csatornázás néhány hidrológiai kérdése

A Duna-csatornázás 103

) Ebből 1 órára — a napon belüli egyenlőtlen megoszlást is tekintetbe véve — kereken 250 m

3/s : óra mértékadó áradási hevesség adódik. A 250 m

3/s óránkénti vízhozamnövekedésnek, az előfordulható legkedvezőtlenebb táblaállás, ill. megelőző vízhozam esetén mintegy 80 cm/óra. vagyis — felfelé kerekítve és az órán belüli egyenlőtlen eloszlást is figyelembe véve — kereken 2 cm/perc táblamozgatási sebesség adódik. A kérdésnek hosszabb időszak, vagy részletes feldolgozás alapján való közelebbi vizsgálatát feleslegessé teszi az, hogy a méretezés más feltételeiből (az erőtelep víznyelésének üzemzavar következtében beállható hirtelen megszűnése esetében) a fentinél nagyságrendileg gyorsabb, több méter/percnvi táblasüllyesztési sebességeket kell biztosítani. Az árhullám átbocsátás szabta tervezési feltételek heves vízjárású hegyvidéki folyószakaszokon léphetnek előtérbe. A Jiyors nyitásból származó árhullámok A duzzasztóművek bögéiben tározódott tekintélyes víztömegek általában lehetővé teszik, hogy a folyami vízerőműveken kisvízi időszakban az érkező természetes vízhozamoknál lényegesen nagyobb, a kiépítési teljesítménynek megfelelő vízhozamokat bocsássanak át: „csúcsenergiát" termeljenek. A nagymarosi vízerőmű bögéjében tározódott víztömeg tartós kisvizek és középvizek esetében az érkező vízhozam egyértelmű függvénye (9d ábra). Árhullámok idején a tározódott víztömeget a 11. ábra szerinti többváltozós összefüggésből kapjuk meg, amely a közbenső szakaszok medertározódásának számbavételére is alkalmas. Az adatokból kitűnik, hogy kisvíz idején a duzzasztott víztömeg (a természetes állapothoz és a duzzasztott állapothoz tartozó vízfelszínek közötti térfogat) mintegy 150—180 millió m

3. A 600—1000 m

3/s közötti kisvízi hozamok idején a 3—4 órás csúcsidőszak (a turbinák 3000 m

3/s kiépítési vízhozamának átbocsátása) 30—40 millió m

3 vízmennyiség lebocsátását kívánja. Ez a vízmennyiség a teljes tározótérnek tehát mintegy 20—25%-a. Az átbocsátott vízhozamnak ilyen vagy más okból történő hirtelen növelése lényegesen módosítja az alvízi szakasz vízjárását. Fentebb láttuk, hogy a természetes állapotban lehetséges leghevesebb áradás mintegy 250 m

3/s óránkénti vízhozamnövekedést jelent. A hirtelen táblanyitással ennél sokkal hevesebb mesterséges árhullámot kelthetünk. Ha a gyors vízszínváltozások hosszabb időn át rendszeresen ismétlődnek, megbonthatják a part és a mederfenék állékonyságát. A kérdés — hidrológiai vonatkozásban — a hirtelen nyitásból keletkező árhullámok időszakában az alsóbb szakaszokon észlelhető vízállásviszonyok meghatározását, az árhullámok ellapulásának vizsgálatát teszi szükségessé. Az egyes szelvényekben észlelt (vagy feltételezett) árhullámok levonulásának adatait legcélszerűbben a medertározódási görbék segítségével vizsgálhatjuk. Az alábbiakban egy feltételezett csúcsidőszak esetére mutatjuk be az eljárás alkalmazásának eredményeit. A példa kidolgozásához feltételeztük, hogy valamely 800 m

3/s természetes vízhozamú kisvízi időszak folyamán az esti órákban csúcsenergia termelése céljá-