Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - V. Puskás Tamás-Szesztay Károly-Zsuffa István: A Duna-csatornázás néhány hidrológiai kérdése

A Duna-csatornázás 101

) Ismétlődési idósia к, év 10. ábra. A táblanyitás szempontjából mértékadó áradási sebesség meghatározása Bild 10. Ermittlung der vom Gesichtspunkt des Schützenöffnens massgebenden Anstiegsgeschwindigkeit (A Q шах =•= der grösste 24 stündige Durchflusszuwachs

; p = Wahrscheinlichkeit des Vorkommens

) csak azokra az évekre határoztuk meg, amelyekben meghaladták a jégmentes időszakban előfordult legnagyobb értéket. Az évi legnagyobb 24 órás vízhozamnövekedéseket a 2. rovatban találjuk. A 3. rovatba az árhullám során bekövetkezett teljes vízhozamnövekedést (az árhullámok vízhozamban kifejezett relatív nagyságát), a 4. rovatba a Aßma* érték kiinduló vízhozamát írtuk (QM). Az 5. rovatba az egyes AQ

mx

x értékek m nagyságrendi sorszáma, a 6. rovatba a képlettel számított tapasztalati valószínűsége került (n = 25 az adatok száma). Az összetartozó AQ

m

a.

K és p értékeket ábrázoló pontok kiegyenlítésével szerkesztett valószínűségi görbét a 10. ábrán látjuk. Az összefoglalt adatokból a táblamozgatási sebességre az alábbi következtetések tehetők. Jég nélküli állapotban a 0,5%-kal (átlagosan 200 évenként) várható leghevesebb napi áradás mintegy 2500 m

3/s. Jeges időszakokban a vizsgált utolsó 25 év folyamán (amelyben több jelentékeny jégtorlódás fordult elő) az 1942. március 9—10-én észlelt 2438 m

3/s volt a legnagyobb napi változás. A szükséges biztonságot, ill. a valószínűségi görbe alakulását figyelembe véve, a természetes vízjárási viszonyok között előfordulható legnagyobb vízhozam-növekedés fizikailag lehetséges felső határértékét mintegy 3500—4000 m

3/s : 24 órára becsülhetjük.