Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése
86 Szesztay Károly — Zsuffa István kapcsolatban a közelmúltban a Krems és Bezdán közötti Duna-szakaszra a Q = — const vonalak hossz-szelvényét állítottuk össze [12]. Ez az összeállítás tehát a vízfolyás néhány állomásáról rendelkezésre álló vízhozamgörbéknek a foglalata, amelynek segítségével — a legtöbb gyakorlati célra megfelelő közelítéssel — a vízfolyás bármely szelvényében észlelt bármely vízállásmagassághoz meghatározható az átfolyó Q vízhozam. Kiterjeszthető a feldolgozás a szelvényterületek F = const, vagy a középsebességek v = const vonalaira is (2. és 3. ábra). Ilyen szelvényről szelvényre szeszélyesen változó elemek esetében a hossz-szelvény természetesen csak hosszabb (néhány km-nyi) szakaszok átlagáról ad jó közelítést. A különböző elemek hossz-szelvényeinek összetartozó értékeit összehasonlítva fizikai határfeltételeket kapunk a szerkesztés ellenőrzésére, ill. az eredmények összhangjára. A Q, F és v hossz-szelvények minden összetartozó pontjára ellenőrizhető például a Q = F • v feltétel, ill. bármelyik két adatból a harmadik számítható. Az összetartozó tetőzések vonalainak a Q = const vonalakkal való egybevetése a tetőző vízhozamok átlagos ellapulásáról nyújt számszerű jellemzést. II. A TÖBBVÁLTOZÓS MÉBCEKAPCSOLATOK A jelentékeny mellékfolyók nélküli rövid folyószakaszoktól eltekintve a kétváltozós mércekapcsolatok általában nem adnak kielégítő megoldást. A pontok nagymértékű szóródása csak további tényezők bevonásával, az egyes árhullámok egyéni sajátosságait figyelembe vevő többváltozós kapcsolatokkal csökkenthető. 1. A kapcsolatok értelmezése A felső szelvényben kialakult H 1 és az alsó szelvényben várható 77 2 tetőzés H, =f(H 1,n 1,n i n f) (2) kapcsolatának n u n 2. . . n ; segédváltozóit sokféleképpen megválaszthatjuk. A segédletek szerkesztésének és használatának egyszerűségét tartva szem előtt, erre a célra eddigi munkáinkban a meder teltségét jellemző vízállások mutatkoztak legalkalmasabbnak. Ha a 77j felső tetőzéssel egyidőben az „a", „b", „c" . . . stb. vízmércéken (4. ábra) észlelt h[ l\ hp, Tip*... stb. vízállásokat megfelelő helyen és számban figyelembe vesszük a 77 2 = /(77], T.»), h£\ hV M 1') (3) kapcsolat általában megfelelő pontosságot biztosít. 1 'A nagybetűk (II) tetőző vízállásokat, a kisbetűk (h) a felső telőzéssel egyidejű áradó, illetőleg apadó vízállásokat jelölnek. Hasonló megkülönböztetéssel jelöltük később a 0, illetőleg q vízhozamokat. 4. ábra. A felső tetőzés időpontjában a vízrendszer jellemző szelvényeiben észlelt egyidejű vízállások az árhullám minden jellemző sajátságát kifejezik I- iíl. 4. Simultaneous stages observed in characteristic sections of the system at the time of the upstream peak incorporate all characteristic features of the flood wave
