Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

7(5 Szitkey László V. Magaslati tározótér Feladata a napi csúcsfogyasztások kiegyenlítése, kedvező nyomásviszonyok biztosítása és a tűzbiztonsági tartalék megteremtése. Műszaki szempontból a napi maximális víztermelés %—

1/

3 részének tározása kívánatos. 1957. év végén országos viszonylatban kereken 204 000 m

3 magaslati tározótér állott rendelkezésre, az összes vízellátó mű kapacitásának 20,5%-a. Figyelembe véve, hogy a vízelvezetések műszaki lehetőségei a tározást kizárják, a tározótér aránya csak a városi vízművek és törpe vízművek napi maximális termeléséhez viszonyítva országosan 21,3%. A tározótérfogat további bővítése új víztornyok és szolgálati medencék építése útján ezért kívánatos. A kis városi vízművek 47,2%-os tározási lehetősége egyrészt az üdülőhelyi és kis vízellátó berendezéseknél létesült aránylag nagy medencék miatt magas. Ezenkívül pl. az építés alatt álló kazincbarcikai vízmű majdnem teljes tározótere 1957-ben kiépült, ezzel szemben a termelőtelep kapacitása a végleges teljesítőképességnek csak kis részét teszi ki. A tározási kapacitás kiépítettsége az anyagi lehetőségeken kívül a létesítés műszaki feltételeinek is függvénye. Hegyes, dombos terepadottságok mellett viszonylag kis költséggel, műszaki szempontból korlátlan térfogattal építhetők magaslati szolgálati medencék. Sík területen ezzel szemben a magaslati víztározás csak víztoronnyal oldható meg. Egy-egy víztorony befogadóképességének felső határa a statikai és talajmechanikai lehetőségek figyelembevételével 2000—3000 m

3. így nagy síkvidéki városainkban a szükséges tározótér biztosításához víztornyok sorát kellene építeni, ami mindenkori anyagi erőforrásainkat messze meghaladná. A víztornyok létesítésének korlátozott műszaki és gazdasági lehetőségeit mutatja, hogy a rendelkezésre álló összes tározótérfogatból csak 8% víztorony, 92% medence. Ezért a sík területeken fekvő városokban mint Debrecenben, Győrött, Szolnokon, Siófokon, Cegléden és Tapolcán általában a rendelkezésre álló magaslati tározótér aránya a napi víztermelési kapacitáshoz képest lényegesen alacsonyabb, mint a hegyes-dombos vidéken épült városoknál, ahol medencék létesíthetők, mint pl. Miskolcon, Komlón, Sátoraljaújhelyen, Sopronban, Salgótarjában, különösen pedig Tatabányán, Dorogon és Tokajban. A tározótérfogat nagyságán kívül fontos a tározók területi elhelyezkedése is. Jó üzemi nyomásviszonyokat, gazdaságos termelést az úgynevezett ellennyomásos medencék sok városunkban biztosítanak. De néhány városban nem ilyen kedvező az elhelyezés, mint Győrött, Törökszentmiklóson stb. Ezeken a helyeken a napi teljes víztermelést a víztorony szintjéig kell emelni, ami lényeges áramtöbbletfelhasználással jár. VI. Vízvezetéki bekötések, közkifolyók A bekötések és közterületi közkifolyók számának alakulását röviden tárgyaljuk, mert az ellátottságra kevéssé jellemzők. Az egy házi bekötésre jutó lakások, illetve lakosok száma, valamint az egy közkifolyóra jutó lakosság száma elsősorban a beépítési módtól függ. Minél magasabb a laksűrűség a közművel ellátott területen, annál nagyobbak ezek a mutatók. Néhány jelentősebb vízműre az V. táblázat mutatja az említett három összetett mutató számított értékét. A mutatók kiszámításánál nem az I. táblázat 14. rovatában közölt összes bekötések számával, hanem a rendszeres adatszolgáltatók által jelentett házi bekötések számával dolgoztunk. Az ipari bekötések ugyanis az eredményeket torzították volna.