Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - V. Szitkey László: Közműves jellegű vízellátásunk 1957. év végén

Közműves vízellátásunk 73 Budapesten éppúgy alacsony, mint a 122 literes fejadag a vidéki városokban. Különösen alacsony a fejadag a városok nagyságához és fejlettségéhez képest a vízhiánnyal küzdő városokban, így Salgótarjánban, Gyöngyösön, Kecskeméten, Szegeden. Az igények alacsony fokú kielégítésének fő oka, hogy a vízművek termelésének jelentős hányadát ipari és közületi célokra laktanyák, iskolák, laboratóriumok stb. használják fel. A 3. ábrán látható, hogy a tisztaprofilú vízmű vállalatoknál az utolsó nyolc év folyamán a háztartások éves vízfogyasztása mindössze 20%-kal nőtt, ezzel szemben az ipari és közületi felhasználás több, mint kétszeresére emelkedett, azaz az újon nan létesült víztermelési kapacitás közel 90%-át az ipar kötötte le. A háztartások részesedése az összes vízfogyasztásból 1950. évben még 60,7% volt, ez 1957-ig fokozatosan 45%-ra csökkent. Az aránytalan fejlődés fő oka, hogy az új ipartelepek és územbővítések vízszükségletét a meglevő városi vízművek hálózatából biztosították anélkül azonban, hogy a vízművek megfelelő fejlesztéséről egyidejűleg gondoskodtak volna. A törpe vízműveknél és a körzeti vízellátásoknál, vízelvezetéseknél az átlagos fejadag kereken 100 liter. Ezen belül azonban a kedvező hidrogeológiai adottságok mellett üzemelő vízellátások átlaga (110 liter) jóval magasabb, mint a törpe vízműveké (83 liter). A vízfejadagok alakulásából a mutató számításánál jelentkező széleskörű hibalehetőségek miatt messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Az éves víztermelés (IV. táblázat) túlterhelt vízműveink többségénél nem a fogyasztási igények, hanem a termelési kapacitás függvénye. A közműves jellegű víztermelés 1957-ben országos viszonylatban megközelítette a 300 millió m

3-t, ennek csak elenyésző részét, 6,7%-át (városi vízműveknél csupán 1,8%-át) biztosították természetes nyomással. A gépi úton emelt vízmennyiség termeléséhez felhasznált villamosenergia mennyisége meghaladta a 100 millió kWó-t, tehát országos elektromosenergia-termelésünk több mint 1,5%-át. A víztermelés gazdaságosságának egyik jellemző mutatója a hálózati és szolgáltatási veszteség mértéke. Ezen a veszteségnek az összes víztermeléshez viszonyított százalékos arányát értjük. A vízveszteség statisztikai számbavétele a víztermelés és vízértékesítés kivonása útján történik. A vízértékesítés mérése a vízmérők havonkénti folyamatos leolvasása, valamint az átalányfogyasztóknál az átalánydíjnak megfelelően Evek I ww» I 3. ábra. Az ipari és háztartási vízfogyasztás alakulása a vízmű vállalatoknál 1950—57. évek között Abb. 3. Gestaltung des Industrie- und Haushaltswasserauf brauchs bei den Wasserwerksunternehmungen 1950 — 57. (Horizontale Achse = Jahre

, Vertikale Achsc = Million m*, a = Gewonnenes Wasser insgesamt. b = Verwertetes Wasser insgesamt, c — Industrieller und gemeinschaftlicher Wasserauf brauch, d = Wasserauf brauch der Haushalte)