Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
1. füzet - III. Lampl Hugó: A buzgárképződés és talajtörés
44 Lam.pl Hugó csoltuk a szívóvezetékbe. A leszívott víz mennyiségét a szivornya végén alkalmazott túlfolyó bukóéimagasságának beállításával szabályoztuk (15. ábra). Egyidejűleg alulról fokozatosan több és több víz bevezetésével emeltük a nyomást és a szívócsőnek felső végén alkalmazott Hoffmann-szorítókkal mindenkor úgy szabályoztuk a szívást, hogy az elszívott víz mennyisége egyezzen a bevezetettek Ennek az egyensúlyi helyzetnek beállta olyképpen jelentkezett, hogy a leszívási tölcsérnek a homok felszínével való metszésvonalát jelentő csillogóan vizes és megszikkadt felszín közötti határvonal helyzete állandósult. így az 1 jelű kút megszívásánál a leszívási tölcsér a homok felszín metsződésének vonalát a 17. ábra jobb sarkában levő vázlaton látható 1 jelű vonal mutatta. Az 1 és 2 jelű kutak egyidejű szívatásánál a 2 jelű görbe, az 1,2 és 3 jelűkutak bekapcsolása után a 3 jelű görbe jelezte a leszívási tölcsér szélét. Mind a négy kút bekapcsolása után a víz az egész felületen a felszín alá süllyedt. Ezután a vízbevezetést és leszívást lépcsőzetesen fokozva, de az egyensúlyt mindig fenntartva, addig emeltük, amíg a bevezetett víz mennyisége elérte az előzőleg ugyanazzal az anyaggal végzett buzgárképződés és talajtörés megfigyelése 1 céljából végzett kísérletnél megállapított kritikus határértékeket. Közben az egyes egyensúlyi helyzetek beálltakor mértük a víznyomást és leszívott víz mennyiségét. A hidrosztatikus nyomás és a bevezetett, illetve leszívott víz mennyisége közötti összefüggést a 17. ábra tünteti fel. Ha ezeket az eredményeket egybevetjük a 3 jelű kísérlet eredményeivel (3. ábra), amelyek ugyancsak a d jelű anyagra vonatkoznak, a következőket állapíthatjuk meg : Leszívással, éspedig akár szivattyúzással, akár megcsapolással a nyomás alatti talajvizet a talaj felszíne alatt lehet tartani még olyan mértékű áramlásnál is, amelynél egyébként az elemi buzgárképződés, sőt a talajtörés is már bekövetkezett volna. Ez azt jelenti, hogy elvileg megvan a lehetősége annak, hogy szűrőkutakkal csökkentsük az alulról ható víznyomást, de ez az eljárás csak vékonyabb és közepesen vízáteresztő altalaj esetében alkalmazható eredményesen és gazdaságosan. 1 Nagyobb mélységig leérő és erősen vízáteresztő altalaj esetében a szűrőkutas leszívási módszer természetesen már szóba se jöhet, mert az altalajból feltörő áramlás folytán a vízutánpótlás olyan mérvű lehet, hogy leszívással csak néhány méter átmérőjű kör kerületén belül lehet a talajvíz szintjét valamelyest lesülylyeszteni. A 16 jelű kísérlettel (19. ábra) a gyakorlatilag vízzáró fedőréteggel borított áteresztő alapréteg esetében vizsgáltuk a leszívással történő tehermentesítés-kér« dését. Ezt a kísérletet úgy készítettük elő, hogy az előbbi kísérlet befejezése után a vizet a kísérleti, réteg felszínéig óvatosan felengedtük és erre a nedves homokrétegre 6 cm vastagon sűrű homokos agyagpépet öntöttünk. Ennek a folyékony agyagos rétegnek gyorsabb ülepedését azzal segítettük elő, hogy a vízzel telt kísérleti homokteret 24 órán át 0,2 atm. vákuum alatt tartottuk. Az agyagos fedőréteg anyagának szemösszetételi görbéjét a 18. ábrán találjuk meg, amely a buzgárképződésre hajlamos anyagok szem összetételi görbéinek alsó határán kívül fekszik.
