Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

4. füzet - I. Ihrig Dénes-Ziegler Károly: Tanulmányúti tapasztalatok Hollandiából és a német Rajna árvédelméről

Tanulmányúti tapasztalatok Hollandiából 451 Hollandia északi részén a tengerpart a Fríz-sziget éknél volt, melyek abban az időben összefüggő vonalat alkottak egészen a dán partokig. A Zuider-tó is belső édesvizű tó volt. A tenger hullámai azonban az északi partot több helyen betörték és kialakították a Fríz-szigeteket. így az Északi-tenger egyesült az édesvizű Zuider-tóval, a sósvíz mélyen behatolt az ország közepébe. A délnyugati részen, a nagy folyók torkolatánál, szintén érvényesült az Északitenger romboló hatása. Az árapályból előálló kétirányú vízmozgás, valamint a szél okozta hullámverések a beömlő folyók partjait aláüregelték, a partok beomlottak, a medrek fokozatosan kiszélesedtek és számos szigettel kialakult a szerteágazó deltavidék. A természeti erők munkáját mutatja ennek az országnak, mint egy nagy deltának, a geológiai felépítettsége is (3. ábra). A tenger A tenger árapály játéka a holland partok mentén nem egyforma. Délen 3,5 m, míg észak felé fokozatosan csökken 1,5 m-re. Szeles időjárás idején a különbség a hullámok magasságával növekszik és a parti védvonalak sokszor rendkívüli hullámverésnek vannak kitéve. Rendkívüli nagyságú, ún. vihardagályok ritkán fordulnak elő, de ha előfordulnak, akkor pusztító hatásúak. Közülük legmagasabb az 1953. évi volt, mely a Rotterdami-viziút torkolatánál, Hoek van Holland-nál, mintegy 210 cm-rel volt magasabb a normális dagályszintnél (385 cm + N. A. P.). A folyami vízrendszer Hollandiának három nagy folyója van : a Rajna, a Maas és a Scheide. A Scheide Antwerpen tengeri útja, Hollandia számára különös jelentőséggel nem bír. A Maas kisvízhozamú folyó, de a Rajna jelentősége azonnal kitűnik, ha a vízhozamokat nézzük. A Rajna évenként 70 Ö00 millió és a Maas 8000 millió m

3 vizet szállít. Ha hozzávesszük, hogy a kisvízfolyások együttesen 1500 millió m

3-t, míg a csapadék 27 000 millió m

3-t hoz Hollandia területére, akkor azonnal látszik a Rajna jelentősége, mert Hollandia összes szárazföldi vízkészletének 60%-át szállítja. A Rajna, Hollandia területén három ágra szakad: a Vagi, a Lek és az Ijsselre. Valamennyi — az Ijssel kivételével — közvetlenül ömlik az Északi-tengerbe, míg az Ijssel közvetve a Zuider tengeröblön, illetőleg ma már Ijssel-tavon keresztül. Ezek a folyók az ország déli részén számos ággal teljes szövevényt alkotnak, szétválnak, majd egyesülnek. Az ország déli része tehát ma is a három nagy folyó deltája. Az éghajlat Hollandia éghajlata atlanti. A nyár hűvös, a tél enyhe, a fagy és a hó ritka. Az évi csapadék mennyisége 630—670 mm között van, eloszlása nem egyenletes. Nyáron a párolgás igen nagy, a csapadék és a napfényes napok száma kevés. A talaj és a talajvíz A talaj gleccser vagy folyóhordta homok, a mélyedésekben a homok iszappal, agyaggal fedett. A humuszréteg aránylag vékony és sovány, a talaj káros töménységében sókat nem tartalmaz. A talajvizet, mely természetes állapotában igen magas, kb. 17 000 km

2 területen 20—40 cm-re van a terep alatt, az egyes mezőgazdasági műveléseknek és növényeknek megfelelően mesterségesen tartják az optimális szinten. A mélyebb szinteken sós vagy brakvíz, a felszínhez közel édesvíz. A lakosság Hollandia lakosainak száma kereken 11,5 millió, yagyis átlag 325 lakos él egy km

2-en. Legnagyobb a lakosság sűrűsége az ország nyugati tengerparti vidékén, a Harlem-Utrecht-Dordrecht-Maas-torkolat közötti részen, ahol 900—1000 lakos él km

2-ként, a legkisebb az Ijssel-tótól északkeletre, ahol a lakosok száma 200 alatt van km

2-ként, egyébként az ország keleti felén 200—300 között. Lakosságának körülbelül 1/4-e él nagyvárosokban, amelyek közül legsűrűbb lakossága Hágának van, ahol 9—10 ezer lakos él egy km

2-en.