Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

426 Kisebb Közlemények Az észlelések á (.áramlás nélküli állapotban folytak és minden vételi helven 6 mintát vettek a Graf—Novaczek rendszerű mintavevő készülékkel. A közös láncon levő palackok közül a legfelső mindig a víz felszíne alatti 70 cm-es rétegből, a legalsó mindig a fenék feletti 50 cm-es rétegből vesz mintát. Az e között levő távolságokat egyenletesen osztották ki. A mintavevő üvegeket egyszerre engedték le, egyszerre nvitották és zárták. Egy óra alatt 5 nyíláson át vettek mintát,"egyenként 6—6 pontról. A munkát 5 begyakorolt személy végezte és a mintavétel időpontjában a nyílást és a berendezést a szennyeződéstől és a portól hordozható szélvédő kamrával védték. A vizsgálatokat megelőző feltöltés előtt a csővezetéket és a tároló kamra belső felületét hypoktorid oldallal fertőtlenítették. A feltöltés után a vizsgálati helyeken mindenütt legalább 0,3 mg/l nagyságú klórfelesleget találtak. Ezután a vizet leeresztették és újra feltöltés után már készen 4. ábra. A víz útja és a vízmintavételi nyílások elrendezése. állt a medence a vizsgálatokra, amelyek 107 napon át tartottak. A vizsgálatok megkezdésekor szabad klór még nyomokban sem volt észlelhető. A medencében folytatott vizsgálatokkal egyidejűleg a forrás foglalásánál a forrásvizet is vizsgálták. A vizsgálatok fő célja a bakteriológiai megfigyelések, ezért a biológiai, fizikai és kémiai vizsgálatok itt másodlagos szerepet játszottak. Mégis ezek a vizsgálatok is hasznos eredményeket hoztak, így pl. a biológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a protozoák és a diatomák a 107 nap tározási idő alatt nem szaporodtak. A kémiai vizsgálatok szerint az elektromos vezetőképességben és a keménységben sem léptek fel változások. Érdekes a hőmérséklet alakulása a medencében. Míg a víz felső része nyári külső hőmérsékletnél az eredeti 7 G°-ról 13,7— 15,1 C°-ra melegedett fel, addig a medence fenekén alig emelkedett a kezdeti hőfok fölé. A vizsgálatok egy későbbi szakaszában, ősszel a felső vízréteg 12,2 C° hőmérsékletű, míg a fenéken 8,6 C° hőmérsékletű lett. A medence tájolása bizonyos mértékben befolyással voit a hőmérséklet alakulására. Ä legmelegebb hőmérsékletet a déli mennyezet alatt észlelték. A hidrobakteriológiai vizsgálatok kiterjedtek a) az összes csíraszám megállapítására, b) a melegkedvelő csírákra (ther mophilen) és c) a baktérium coli számának alakulására. Az összes csíraszám alakulását az 3. ábra szemlélteti. Eszerint az összes csíraszám az első napokban jóval a kiinduló érték alá esett és csak 10 nap után érte el ismét az indulási értéket. Ez után az ún. lappangási szakasz után egy 6 napos szaporodási időszak következik, majd a tendencia ismét csökkenő. Az összes csíratartalom a legfelső rétegben volt a legnagyobb. ábra. Az összes csíraszám változása az „A" medencében VII. 3—VIII. 6 között.