Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
1. füzet - III. Lampl Hugó: A buzgárképződés és talajtörés
32 Lam .pl Hugó Az alapkísérletekhez mosott, dunai eredetű homokot használtunk, amelyből a 0,1 mm-en aluli szemcséket kiszitáltuk, hogy a kísérletek alatt a készülékbe beépített anyag felett alkalmazott csillapító vízréteg meg ne zavarodjék és ezzel a buzgárképződést kísérő jelenségek megfigyelését akadályozza. I a) Különböző szemösszetélelű mosott homokkal végzett kísérletek Ebbe a csoportba felvett kísérleteknek célja az volt, hogy a buzgárképződés lefolyásának általános törvényszerűségeit megállapítsuk, és ezért vizsgálatainkat különböző szűkebb és tágabb szemcsehatárok közötti, meredekebb és laposabb szemösszetételi görbét adó, jellemző, kohézió nélküli talajféleségekkel végeztük. Ebben a kísérleti csoportban a 4. ábrán a—d-ig jelölt négyféle anyagot vizsgáltuk meg részletesen, és a kísérletek elvégzése során részletesen tanulmányoztuk a buzgár kifejlődésének körülményeit. Tudjuk, hogy a hidrosztatikai nyomás emelkedésével a talajon átszivárgó vagy áramló víz sebessége fokozatosan növekszik. Amikor a terep felszínén kilépő víz sebessége eléri azt a mértéket, amelynél az anyag kisebb fajsúlyú vagy kisebb átmérőjű szemcséi már megmozdulnak és a kilépő víz ezeket a szemcséket fokozatosan, több és több helyen milliméterrendű átmérőjű körön belül ide oda dobálja, elérkeztünk az úgynevezett ,,elemi-buzgárok" keletkezésének jellemző határához, amely a legkisebb ellenállási helyen vagy vonal mentén képződő buzgár közeli feltörésének bekövetkezését már előre jelzi. Az 5. ábra ilyen tömegesen jelentkező elemi 5. ábra. Az ún. elemi buzgárok a b jelű anyagnál buzgárt mutat. A kép balFig. 5. F.lementary boils in material b oldalán a készülék oldalfala mellett egy kisebb buzgár már működésben van. A kísérletek lefolyását és eredményét ábrázoló grafikonon minden esetben megjelöltük azt, hogy ezek az elemi buzgárok mekkora hidrosztatikai nyomásnál kezdtek jelentkezni.
