Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - V. Markó Iván-Markó Elek: Medergalériás vízkivétel a Dunából Budapesten

404 Markó 1

. és Mark

o E. későbbi vegvvizsgálat során kielemzett CO gáz következtében. Ennek származását nem sikerült kideríteni. Az előmunkálatok során kellett megállapítani még a Duna lebegtetett és görgetett hordalékának, valamint szennyezettségének hatását a tervezett galériára. A medergalériát a hajózásra tekintettel úgy kívántuk elhelyezni, hogy az a mederfenékből ne emelkedjék ki. Mivel a medernek ezen a szakaszán a partfalak között kialakult beágyazottság folytán sem kimosással, sem feltöltődéssel nem kellett számolnunk, ezért a galéria felületén csak ugyanolyan hordalékmozgásra voltunk tekintettel, mint a meder egyéb felületén. Ezek után a tervezett galéria helyén a mederfenék felszínéről mintát vettünk, és megállapítottuk, hogy a szemcsés szerkezetű anyagot kátrányos, szerves eredetű hártya borítja. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a szennyeződés a I lámán Kató utcai közcsatorna zápor kiömlőjéből származik, mely a telepítési hely fölött mintegy 150 m távolságbau ömlik a Dunába. A Hámán Kató úti közcsatorna és a Soroksári úti főgyűjtő kereszteződésénél olyan vízosztómű van, mely mind a Közvágóhíd felé való elterelést, mind a Dunába való szabad beömlést lehetővé teszi. Ezért intézkedni kellett, hogy a tömény szennyvizeket ne a záporkiömlőn, hanem a Soroksári úti átemelőtelepen keresztül vezessék. Az intézkedés hatására már valószínűsíteni lehetett, hogy a medergaléria felületének idő előtti elszennyeződése nem következik be. A felsoroltakból kitűnik, hogy a tervezés előtt milyen sok ismeretlen problémát kellett felderíteni. 3. A medergaléria terve Hazánkban első ízben Szőnyben alkalmaztak medergalériát teljes sikerrel, maid ennek eredményein felbuzdulva a budapesti Duna-szakaszon is létesült az elmúlt években több medergaléria. Ezek mindegyike lényegesen könnyebb és kedvezőbb viszonyok között épült, mint a következőkben ismertetett megoldás. A medergaléria helyét megszabta a partfal közelében már meglevő aknakút, amelyet kisebb átalakítással szivattyútérré képeztünk ki. A perforált csövek távolságát a parttól az a körülmény szabta meg, hogy azok felett, még kis vízállás idején is olyan vízsebesség legyen, amely az organikus lerakódást minimális mértékben engedi meg. Tapasztalati adatok alapján ez a követelmény a 200 cm-es szinten volt valószínűsíthető. Ennél mélyebbre már az építési nehézségek fokozódása miatt sem lett volna célszerű a galériát elhelyezni. A galéria földkiemelését dúcolt, Larssen pallós munkagödör körülzárással és nyílt víztartással terveztük végrehajtani, annak érdekében, hogy a galéria és szűrőrétegeinek építése szem előtt történjék. Különös megfontolást igényelt a KÖV-ig érő építési szádfal csatlakozása az íves kiképzésű partfalhoz. Itt hornyolt deszkákból készített anyaggal kitöltött kettős falat terveztünk. A galériát a 2. ábrán látható módon a folyási iránnyal párhuzamosan lefektetett 4 db 17 m hosszú, 500 mm átmérőjű perforált cső és az ezek által összegyűjtött vizet a tolózár aknákon keresztül vezető 4 db 150 mm átmérőjű szívócső alkotja. A saívócsővek a perforált csövekbe azok félhosszúságáig koncentrikusan belenyúlnak és utolsó méterük ugyancsak perforált. így látszott valószínűség arra, hogy a galéria szűrőágyára lerakódott hordalékot a visszaöblítés vízárama egyenletesen, a galéria teljes hosszában fellazítja. A visszaöblitést 2 att-vel irányoztuk elő (ennyi a betervezett szivattyúk nyomómagassága). A könnyű és gyors szerelhetőség céljából a szívóvezetékek lazakarimás csőkötéssel készültek. A per-