Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - V. Markó Iván-Markó Elek: Medergalériás vízkivétel a Dunából Budapesten

MEDERGALERIÂS VIZKIVETEL A DUNÄBÖL BUDAPESTEN MARKÓ IVÁN és MARKŐ ELEK 628.113.1(439.151) Budapest a világ nagy városaihoz hasonlóan vízhiánnyal küzd. Ennek megjavítása érdekében a főváros ipari és közlekedési vízellátásának jelentékeny részét le kell kapcsolni a budapesti vízművekről és önálló üzemvízellátást kell biztosítani. Több fővárosi üzemnek már a múltban is volt saját vízműve, de a növekvő igényeket ezek ma egyre nehezebben tudják kielégíteni. A fejlesztési tervnek megfelelően a vízhiányt semmi esetre sem szabad a főváros ivóvízhálózatáról pótolni, hanem a meglevő üzemvízellátásokat kell bővíteni, illetve korszerűsíteni. Ezt a szempontot tette magáévá az Üt- Vasúttervező Vállalat Vízosztálya akkor, amikor Budapest egyik legnagyobb pályaudvarának vízellátását kellett korszerűsítenie. A feladat keletkezésének időpontjában, 1952-ben, a ma már épülő délpesti ipari vízmű még csak elgondolás volt, s így a sürgős feladatot önállóan kellett megoldani. Az eltelt 7 év alatt a vízmű terve és kivitele elkészült és 4 évi üzemi tapasztalattal rendelkezünk. A mai élet lüktető tempója mellett ritkán nyílik arra alkalom, hogy a tervező, művének kedvező közelgése miatt, annak üzemét állandóan figyelemmel kísérhesse és a „gyermekbetegségek" leküzdésében résztvehessen. Erről kívánunk a következőkben képet adni. 1. Előzmények A kérdéses pályaudvar vízművét a század elején a pesti partfal mögött telepítették (1. ábra). A vízfőt 4 db 4,0 m átmérőjű falazott Kajlinger-kút szolgáltatta. Az elavult aknakutakban elhelyezett szivattyúk a központi gépházban lévő gyűjtő légüstbe nyomták a vizet. Innen nyomásfokozó szivattyúk továbbították az 1,7 km távolságban telepített pályaudvari víztoronyba. Mint műszaki történelmi érdekességet megemlítjük, hogy az ún. Kajlingerkút öntöttvas vágóélre épített faragott terméskő falazatból és félgömb süvegű téglaboltozatból készült. A talajvíz a vágóéi alatt függőlegesen elhelyezett lyukasztott tölgyfadeszka paláston áramlott be a kútba, a palást mögött elhelyezett zúzottkő rétegen keresztül. Az említett 4 aknakúttal a vízbeszerzés nem válhatott be, mert egyrészt a partfal előtti szádfal (2-. ábra) az agyagrétegig lenyúlik és így a Duna vizét a kutaktól elzárja, másrészt a vízadó réteg, iszaptartalma miatt, nagyteljesítményű aknakút telepítésére nem alkalmas. Bizonyítja ezt a tényt az a körülmény is,