Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - IV. Oroszlány István: Az öntözőrendszerek hatásfoka

Az öntözőrendszerek hatásfoka 397 A helytelen öntözés következtében az öntözött felületről elvezetendő csurgalékvizek (o

l

ö). Olyan mélységbe leszivárgott vizek, ahonnan a növény azt már nem hasznosíthatja (v

2

ö). S ezzel az utolsó hatásfokvizsgálattal, mellyel a tulajdonképpeni öntözés minőségét bírálhatjuk el, a technikai jellegű kérdések vizsgálatát be is fejeztük, Ha azonban következetesen végig akarunk menni a felvetett hatásfok problémán, akkor az előzőekben mondottakat még ki kell egészítenünk egy további értékelési lehetőséggel. Eddig ugyanis úgy fogalmaztuk mondanivalóinkat, hogy V

h alatt azt a vízmennyiséget értettük, melyet az öntözött növényzet hasznosított. Nem beszéltünk azonban arról, liogy a növény hogyan hasznosította a vizet. Ezt a hasznosítási minőséget Magyarországon azzal az értékkel jellemezzük, hogy hány súlyegység terméstöbbletet eredményez az egységnyi öntözővízoszlop, egységnyi felületen. Az így kapott eredményt már elsősorban agrotechnikai tényezők befolyásolják, mint például : Milyen adagokban, milyen időközökben adagoltuk az öntözővizet. Hogyan biztosítottuk egyidejűleg a szükséges tápanyagutánpótlást. Miképpen gondoskodtunk a növényápolásról, a betakarítás kellő ütemű megszervezéséről stb. Miként alakult az időjárás stb. Itt nem célunk azonban e második kérdést részletesen boncolgatni, csupán arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy jó hatásfok-értékek ellenére még mindig megvan annak a lehetősége, hogy a növény által a megfelelő agrotechnikai feltételek között hasznosított V/, vízmennyiséggel a terméstöbblet többszörösét érhetjük el, mint kevésbé kedvező visznyok között. Hogy pedig a technikai hatásfok növelése mikor válik időszerűvé, azt nagymértékben megszabja a kiöntözött víz hasznosulásának fenti mértéke. Nagyobb fajlagos beruházást csak belterjesebb gazdálkodás bír meg. Magyarorszagi viszonyok között mind az öntözőrendszerek, mind az öntözőtelepek hatásfokának javítása elsősorban a v

4 és v

2 veszteségértékek csökkentésével érhető el. 1. Egyik nagy öntözőrendszerünk vízelosztó rendszerének hatásfokvizsgálata igen szép végső számértéket adott (17J = 0,80). Pedig az öntözőrendszer betelepültsége csak mintegy 40%-os lehetett, a vízkormányzás viszonylag egyszerű eszközökkel folyt, az üzem vezérlése csak néhány vízmérce adatai alapján és igen kevés lehetőséget adó, csak a főcsatorna vonalára telepített távbeszélő hálózattal és kerékpáros hírközlőkkel történt. Mégis jó volt a hatásfok, mert a főcsatorna végszelvényén lefolyt minden m

3 vízmennyiséget egy másik öntözőrendszer vette át és hasznosította, továbbá a mellékcsatornák vészkiömlőin és a levezető csatornahálózatban elfolyó vízveszteséget a levezető csatornahálózatra mint vízforrásra telepített öntözőtelepek még a rendszeren belül hasznosították, illetőleg a levezető főcsatorna végszelvényében e feleslegek ismét átadhatók voltak egy másik öntözőrendszernek. A „jó hatásfok" ellenére sürgősen gondoskodni kellett az öntözőrendszer egyes mellékcsatornáinak burkolásáról, mert a szivárgó vizek jelentős károkat okoztak.