Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

340 Kovács György a W. Friedrich és Juhász J. által adott pontok lényeges eltérést nem mutatnak (3. ábra). A folyamatban levő magyarországi mérések azt mutatják, hogy az adott összefüggés nagyságrendileg helyes, esetleg a számszerű értékben kisebb változás várható (Ubell K. szóbeli közlése). 3. A talajvízháztartás egyensúlya itlogas tolafliisílnl terep alatti Mint a fejezet bevezetőjében kifejtettük, a talajvíz jő táplálója a helyi csapadék beszivárgása, megcsapolója pedig a párolgás. Egyéves időszakot vizsgálva a táplálásnak és a megcsapolásnak az évszaktól függő ingadozását figyelmen kívül hagyhatjuk. A többéves adatsor átlagából szerkesztett talajvíz-görbe évi menete általában záródik, tározódás nincs. így a vízháztartéisi egyenlet a * következő egyszerű formában írható fel: B-P' + (T

h-T

e)= 0, (5) amelyben B a beszivárgó csapadékból eredő táplálás évi átlaga [mm/év], P' a talajvízből elpárolgó vízmennyiség évi átlaga [mm/év], T

h a talaj vízáramlás által a vizsgált területre szállított átlagos vízmenynyiség egységnyi területre vonatkoztatott értéke vízoszlopban kifejezve [mm/év], a hasonlóan kifejezett talajvízelfolyás évi átlaga [mm/év]. (5) egyenletből nyilvánvaló, hogy ha a beszivárgás és a párolgás a mélység függvénye, akkor a vízszintes áramlásnak a kettő különbségeként számítható egyenlege is változik a talajvíz átlagos szintjének a terep alatti mélységétől függően (4. ábra). Ha a különböző talajvíz fajtákat a vízháztartási jellemzők szerint csoportosítjuk, külön kell választani azokat a talajvizeket, amelyeknek átlagos szintje a terep alatt 1 m-nél kisebb mélységben helyezkedik el. Eddig a mélységig ugyanis — mint már említettük — a nyári csapadékok vize is lejuthat, és így nem alakulhat ki a jellegzetes talajvízjárás-görbe. A talajvíznek ezt a csoportját a csapadékból közvetlenül tápléilkozó típusnak nevezhetjük. T. Az