Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - II. Kovács György: Talajvízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján

338 Kovács György Így megkapjuk a felszínen beszivárgó vízmennyiséget, azaz a keresett kapcsolati vonal felszíni pontját. b) A felső rétegek összetételétől függően meghatározzuk az I. táblázat 4. és 5. oszlopában közölt adatok alapján az első és a második méteren visszatartott víz mennyiségét. Ezt levonva a felszín síkját jellemző beszivárgási értékből, meghatározhatjuk a 2 m mélyen levő talajvízfelszínhez lejutó csapadék évi átlagos mennyiségét. c) A b) pontban mondottak alapján ismerjük az m

0 = 2 m szinthez tartozó B

0 leszivárgási értéket, tehát számítani tudjuk a beszivárgás válíozáséd a (2) egyenlet szerint. Ezt az összefüggést az 1 m-nél mélyebb szintekben elfogadhatjuk a rítegtani adottságoktól függetlenül, mert, — amint az 1. táblázat utolsó oszlopa mutatja, — itt már lényeges eltérés a különböző kőzetfajták esetében nem mutatkozik. d) A felszínen és az 1 m-es mélységben meghatározott két pont között a tározóképesség változását lineárisnak tételezve fel, ezen a felső szakaszon másodfokú parabolával jellemezheíjiik a kéréséit kapcsolatot. 2. A talajvízfelszín párolgása A talajvízből a párolgás által elvont vízmennyiség meghatározása még nehezebb feladat, mint a táplálás vizsgálata. W. Koehne a párolgást befolyásoló hatásokat négy csoportra osztja [8], Ezek a következők : 1. a levegő állapota-, 2. a talajvíz feletti réteg összetétele és felszíne-, 3. a növénytakaró-, 4. az átlagos talajvízszint terep alatti mélysége. A meteorológiai tényezők közül a hőmérséklet, a levegő páranyomása és a szél fejti ki általában a legnagyobb hatást a párolgásra. Ezek közül a szél hatása a talajvíz felszínéről történő párolgás szempontjából elhanyagolható. Egységes klimatikai adottságú vízgyűjtőrendszeren belül a hőmérséklet helyi változása sem túlságosan nagy, különösen az átlagértékek vizsgálata esetében. A térszín alatti hőmérséklet kialakulásában a felső rétegek hőtárolóképessége tovább csökkenti a szélső értékekben jelentkező különbségeket. Feltehetően a szemcsék hézagaiban a levegő páranyomásának az értéke is kevésbé változó, mint a térszín fölött. Mindezek figyelembevétével úgy véljük, hogy egy vízgyűjtőn belül a pcirolgásnak a meteorológiai tényezők kismértékű változásából eredő módosulását elhány a golhatjuk. A talajvíz feletti réteg jellemzői közül W. Koehne szerint a párolgást a mértékadó szemátmérő és a felület sima, érdes, ívelt vagy hullámos volta befolyásolja. Ezt kiegészíthetjük a terület színének a hatásával. A fehér és fekete színű felület hatása ugyanis ,a párolgásban kétszeres értéket eredményez L. A. Ramdes [14] vizsgálatai szerint. A természetben előforduló színek esetében azonban a változás nem számottevő. Ugyanígy nem lényeges a felület mikrodomborzatának befolyása sem. Ezért és az említett hatások hely és idő szerint változó volta miatt további részletes vizsgálatukat elhanyagolhatjuk. Figyelmen kívül hagyhatjuk a mértékadó szemátmérő változását is, amelynek hatására — az egész durva szemű kőzeteket a vizsgálatból kirekesztve — a párolgásban tapasztalt eltérés nem éri el a ±10%-ot. A növénytakaró és a talajvíz párolgása között igen szoros a kapcsolat, hiszen a növényi transpiráció a teljes párolgás jelentős hányada. Magyar kísérletek adataiból [5., 6.] tudjuk, hogy a gazdasági növényeink vízigényének aránya szélső értékben 1 : 2, ha — az éves vizsgálatokra való tekintettel — a másod-