Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - I. Szitkey László: Szennyvízcsatornázásunk helyzete 1958. év végén

Szennyvízcsatornázásunk 317 tőkehiány, ma állami beruházási keretek elégtelensége) miatt azonban — sajnos — hazánkban az együttes létesítés csak ritkán fordultelő. Hévíz volt az egyetlen hazai község, amelynek csatornázási és szennyvíztisztító berendezése a vízmű létesítése előtt épült meg. Míg a vízgazdálkodási tényezők közül a vízműépítés ösztönzően hatott a csatornázás létesítésére, addig bő vízhozamú befogadó vízfolyások hiánya legtöbb vidéki városunkban gátolta a csatornázás megépítését. Kis vízhozamú befogadó esetén ugyanis a szennyvizek teljes (mechanikai és biológiai) tisztítása szükséges, de a tisztítótelep magas beruházási és üzemköltségét legtöbb város a múltban nem vállalhatta. Az ismertetett fejlődési tényezők érvényesülésének hatását mutatja, hogy csatornázás szinte kizárólag az ipari jellegű, vízvezetékkel ellátott városokban és lakótelepeken, a nagy vízhozamú vízfolyások, így elsősorban a Duna és Tisza mellett fekvő településeken épült ki. A vízművek létesítésének hatása sok helyütt közegészségügyi szempontból káros formában jelentkezett. Olyan településeken ugyanis, ahol a csapadékvíz-csatornázás már a vízmű létesítése előtt megépült, ezekbe a csatornákba vezették — többségében vízjogi engedély nélkül, elégtelen tisztítás után, vagy minden kezelés nélkül — a hétzí szennyvizeket. Ez a helyzet elég gyakori, mert a kis mélységben fektetett csapadékcsatornázás a burkolt úttestekkel egyidejűleg, viszonylag alacsony költséggel, sok városunkban megépült. Jelenleg is sok helyütt működik ilyen csapadékvízcsatorna rendszer. A tisztítás nélkül csatornákba bocsátott házi szennyvizek, főként nyáron, a bűzelzárókkal el nem látott esővízgyűjtő aknákon keresztül erős bűzt árasztanak, a befogadó vízfolyásokat veszélyesen fertőzik. 1945-ig városaink fele sem rendelkezett csatornaművel, az alföldi városok legtöbbjében semmiféle csatornahálózat nem volt [1], A községek akkori csatornázási helyzete — adatok hiányában — nem állapítható meg.

2 2. A csatornázás fejlesztése 1!H5 után Az elmúlt 14 év során a háborús cselekmények következtében súlyosan megrongálódott művek helyreállítása után igen gyors ütemű fejlődés tanúi lehettünk [2, 3]. Számos új csatorna épült, elsősorban az új városokban : Sztálinvárosban, Komlón, Kazincbarcikán, valamint több ipari jellegű településen, így Ajkéin, Nagybátonyban, Petőfibányán, Oroszlányban, Tatabánya-Újvárosban, Várpalotán stb. Kis csatornaművek egész sora létesült a szükséges szennyvíztisztító berendezésekkel az új gyári lakótelepeken. Az utóbbi évek során megkezdődött Nyíregyházán a városi csatorna gerincét képező főgyűjtőcsatorna építése is, melynek 1958. évi üzembehelyezése megoldotta a városközpont emeletes lakó- és középületeinek szennyvízelvezetését. Hasonló munkálatok folynak Kecskeméten is. A meglevő művek hálózata is számottevően bővült. Különösen gyors volt a fejlődés üteme Budapesten, ahol az ellátottak száma több mint 200 000 fővel, * Az 1945. év előtti helyzetet dr. Lesenyei József: Csatornázás és szennyvíztisztítás hazánkban című, a Vízügyi Közlemények 1940. évi 2. füzetében megjelent tanulmányából lehet áttekinteni az 1940. évi adatok alapján. 1940—45. években a háború miatt számottevő csatornaépítés hazánkban nem volt, a jelenlegi helyzet összehasonlítása az idézett tanulmány adataival jó képet nyújt az utóbbi 14 év fejlődéséről. Dr. I-esenyei József tanulmánya összeállításánál — hivatalos statisztika hiányában — saját adatgyűjtésre támaszkodott, amely csak az akkori törvényhatósági jogú és megyei városokra terjedt ki. Iíz a tanulmány az összehasonlítás érdekében az 1940. évi adatokat a jelenlegi közigazgatási rendszereknek megfelelően átcsoportosítva mutalja be.