Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

A gazdaságosság szerepe 21 süllyesztéssel terveznek. Ez nagymértékben drágítja az építést, sőt előfordulhat az is, hogy maga a talajvízszintsüllyesztés többe kerül, mint amibe az egész építés kerülne nyílt víztartással. A hiba elkövetője alig vonható felelősségre, mert soha nem lehet perrendszerűen bebizonyítani, hogy az előirányzott talajvízszintsüllyesztés felesleges. Ilyenkor a kivitelező se mentheti meg a helyzetet, mert részére súlyos veszteséget jelentene az, ha az építést talajvízszintsüllyesztés nélkül olcsóbban végezné el. Ha pedig a talajvízszintsüllyesztést tényleg elvégzik, akkor a nagy költség mindenképpen felmerül, akár szükség volt arra, akár nem. Ennek a hibának jelentősége olyan nagy, hogy azt alig lehet túlbecsülni. Elkerülhetetlenül szükséges tehát alapos és elfogulatlan feltárása, bár itt is, mint sok más esetben, számos, különböző helyről eredő, önmagában nem túlságosan nagy hiba összefonódása okozza a bajt. Egy ilyen ok a tervezőnek a kivitelezési és anyaghibákkal kapcsolatban gyakran felmerülő, helytelen — de érthető — állásfoglalása. Kivitelezési hibák előfordulnak és az építőanyagok minősége is lehet rossz. A tervező ezekkel szemben kétféle álláspontot foglalhat el. Vagy úgy tervez, hogy a legrosszabb kivitelezés és építőanyagok esetén se történjék baj ; vagy pedig erre nincs tekintettel és nem követ el tudatosan hibát csak azért, mert esetleg más hibázik. Az első álláspont mellett a kivitelezési és anyaghibák nem fogják ugyan a szerkezet törését vagy az építmény összeomlását okozni, de így ezek a hibák soha sem szűnnek meg, sőt talán nőni fognak. A másik álláspont esetén azonban, ha tudják, hogy a tervező kifogástalan anyaggal számolt, akkor a kivitelező kénytelen a hibás anyag átvételét megtagadni és ez az anyagminőség megjavításának első feltétele. Egyébként az első álláspont szerinti helytelen felfogásnak kialakulását az is elősegítette, hogy nem történt intézkedés a megszüntetésére. Még ma sincs olyan utasítás vagy rendelet, amely félreérthetetlen határozottsággal előírná, hogy a műszaki tervezést mindig szakszerű kivitelezés és kifogástalan építőanyagok figyelembevételével kell végezni. A gazdaságtalan tervezés egy másik oka az, hogy a tervezők általában nem a legalkalmasabb felszereléssel irányozzák elő az építést, hanem azzal, ami a kivitelezőnek éppen rendelkezésére áll. A tervező ennél a tervezési módszernél nem mutat rá arra, hogy az adott építés elvégzésére alkalmatlan felszerelés munkája gazdaságtalan és nem mutatja ki azt a kárt, amit ez az eljárás okoz. Ha a műszaki tervből ezt látni lehetne, akkor kiderülne, hogy a kivitelező egy kis utánjárással esetleg megszerezhetné az ésszerű felszerelést és ezzel kár kerülhető el. Az ilyen tervezési módszer mellett a kivitelezőnek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy felszerelését fejlessze. Nem egyszerű feladat annak megállapítása, hogy adott építésnél melyik a legésszerűbb felszerelés. Nyilván helytelen volna az is, ha a tervező minden építést nálunk alig ismert gépóriásokkal akarna elvégeztetni. Az építéshez szükséges felszerelés megállapítását mindig a költségek összehasonlításával kell végezni, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gép önmagában nem elég a munka elvégzéséhez. A gép csak akkor dolgozhat eredményesen, ha helyesen bérezett, hozzáértő, tapasztalt kezelőszemélyzete, jól megszervezett üzemanyag és tartalékalkatrész ellátása, továbbá gyorsan és biztosan működő javítási szolgálata van. A vízépítési gyakorlatban nagy építések tervezésének kérdése az, hogy a földmunkát milyen gépekkel és milyen egységáron kell elvégezni. Ilyen például a